Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

DR. CSANÁDI GYÖRGY (LAIBAC, AUSZTIA, 1905. — BUDAPEST, 1974.) Közgazdász, mérnök, miniszter és egyetemi tanár, az MTA tagja. A budapesti műegyetemen 1927-ben mérnöki, 1929-ben pedig közgazdászi oklevelet szerzett. Mint vasúti mérnök Kaposváron dolgozott. 1949 és 1956 között a MÁV vezérigazgatója. Nagy Imre 1956-ban alakult kormányában közlekedésügyi miniszter. 1951-től haláláig a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára. A vasúti üzemtan átfogó műszaki, gazdasági problémáit vizsgálta. A kisforgalmú vasútvonalak megszüntetése és az áruszállítás közútra terelése az ő nevéhez fűződik, melyért halála után sokan bírálták. CSIKY GERGELY (PANKOTA, 1842. — BUDAPEST, 1891.) Drámaíró, műfordító, az MTA levelező tagja. 1864-ben katolikus pappá szentelték, majd teológiai tanár Temesváron. Később drámái tartalma miatt szembekerült az egyházi körökkel, ezért feladta egyházi hivatását. A budapesti Nemzeti Színház dramaturgja és a színiakadémia tanára lett. Realista drámáiban bírálja a középosztály körében elterjedt cím- és rangkórságot és gúnyolja a dzsentrik nagyzolását. Szophoklész tragédiáinak egyik fordítója. CSÓK ISTVÁN (SÁREGRES, 1865. — BUDAPEST, 1961.) Festőművész. Budapesten, a müncheni akadémián, majd Párizsban tanult. Korai képei a francia naturalizmus hatását tükrözik. 1897-ben csatlakozott a nagybányai művészcsoporthoz. Később a Dunántúlon alkotott, ahol a népviselet és a népművészet hatására festészete színekben gazdagodott. Női aktképei mellett közismertek a délszláv világból merített képei. Az I. világháború utáni időszakban élénk, derűs csendéleteket és arcképeket festett. Legnevezetesebb képe az 1905-ben megfestett „Műteremsarok." DAMJANICH JÁNOS (STÁSA, 1804. — ARAD, 1849.) Honvédtábornok, volt császári tiszt, az 1848-49-es szabadságharc egyik legkiemelkedőbb katonai vezetője. Szerb határőrcsaládból származott, de a magyar nemzeti törekvések és a polgári reformok híve volt. 1848 nyarán csatlakozott a honvédséghez. A délvidéki harcokban elért sikereiért tábornokká léptették elő. 1849 januárjától a bánsági hadtest parancsnoka. A tavaszi hadjárat szolnoki, hatvani, tápióbicskei, isaszegi, váci és nagysallói győzelmei elsősorban az ő nevéhez fűződnek. 1849 júniusában Szolnok országgyűlési képviselőjévé választották. 1849. október 6-án Aradon kivégezték. DEÁK FERENC (SÖJTÖR, 1803- — BUDAPEST, 1876.) Államférfi jogász, liberális politikus, a XIX. század magyar történelmének egyik legkiemelkedőbb alakja. 1833-tól 1844-ig az országgyűlési ellenzék egyik elismert vezére. Az 1840-es években Kossuth híve, a védegyleti mozgalom egyik támogatója. 1848-ban a Batthyány-kormány igazságügyminisztere. Az 1850-es évek passzív ellenállása után 1861-ben a Felirati Párt vezetője. Kiemelkedő szerepe volt az 1867-ben létrejött kiegyezésben. Bár az új kormány vezetését nem vállalta, mint pártjának elnöke haláláig meghatározó szerepet játszott az ország 133