Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

ARANY JÁNOS (NAGYSZALONTA, 1817. — BUDAPEST, 1882.) A legnagyobb epikus magyar költő, a népies realizmus kiemelkedő képviselője. Paraszti sorból származott. Debrecenben tanult, majd segédtanítóként 1834-ben Kisújszálláson is megfordult, később pedig másodjegyző szülőfalujában. 1846ban az „Elveszett alkotmány"-nyal, 1847-ben a „Toldi"-val pályadíjat nyer. Az 1848-as forradalom lelkes híve. 1851-től kilenc éven át a Nagykőrösi Gimnázium tanára. 1860-tól Pesten él, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója, majd az MTA főtitkára. Kiváló Shakespeare és Arisztophanész műfordító is. ARANYI SÁNDOR (ABONY, 1907. — CSONGRÁD, 1982.) Orvos. Gimnáziumi tanulmányait Szolnokon végezte, majd Debrecenben orvosi oklevelet szerzett. 1939-ig a Budapesti II. számú Női Klinikán dolgozott, majd kórházi főorvos ugyancsak Budapesten. A

II. világháború idején, mint katonaorvos kapcsolatba került Káló esperes révén a Sólyom László vezetése alatt álló kommunista ellenállási csoporttal. 1944 végén a nyilasok letartóztatták, és a sopronkőhidai fegyházba szállították, ahol mint orvos tanúja volt Bajcsy-Zsilinszky Endre kivégzésének. 1945 után ismét katonaorvos. 1950-ben azonban a Sólyom-perben elítélik és négy évet tölt börtönben. Kiszabadulása és rehabilitálása után nyugdíjba vonulásáig a csongrádi szülőotthon főorvosa. (KUBINYI FERENC: A TISZÁTÓL A TISZÁIG. IN: TISZATÁJ, 1986/2. 30-46. P.) ATTILA (? — 453.) Hun uralkodó, 433-tól 453-ig. „Isten ostorának" nevezték. A népvándorlás korának leghatalmasabb barbár uralkodója. Adófizetésre kényszerítette a Kelet-Római Birodalmat. Seregeivel Galliáig, a mai Franciaország határáig előretört, de 451ben a Catalaunumi csatában vereséget szenvedett. 452-ben Itáliába nyomult be, de Róma előtt visszafordult. Halála után a főleg hunokból és germánokból álló birodalma felbomlott. Jordanes bizánci történetíró 100 évvel később írt krónikája szerint egy folyó medrébe temették. A magyar mondavilág szerint sírja a Tisza alatt van. AULICH LAJOS (POZSONY, 1792. — ARAD, 1849.) Honvédtábornok, honvédelmi miniszter. 1848 előtt császári tiszt volt, a Sándor gyalogezred ezredese. 1848-ban honvéd ezredes, 1849. február 16-tól tábornok. Mint hadosztályparancsnok részt vett a felvidéki hadjáratokban. A tavaszi hadjáratban sikeresen harcolt az isaszegi csatában és Buda ostrománál. Görgey híve volt. 1849 július 14-től augusztus 11-ig a szabadságharc utolsó hadügyminisztere, az aradi 13 vértanú egyike. ÁCHIM L. ANDRÁS (BÉKÉSCSABA, 1871. — BÉKÉSCSABA, 1911.) Parasztpolitikus, országgyűlési képviselő, lapszerkesztő. Békés megyei nagygazda. Először a Mezőfi Vilmos vezette Magyarországi Újjászervezett Szociáldemokrata Párthoz csatlakozott, melynek porgramjával 1905-ben Békéscsabán országgyűlési képviselővé választották, de mandátumát a Királyi Kúria megsemmisítette. 1906-ban szakított az újjászervezett szociáldemokratákkal, és megalakította a Magyarországi Független Szocialista Pártot. Későbbi hevén a Magyarországi 125