Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

ÖCSÖD 83 Bábockát már 1138-ban említik a források. Négyszáz évvel később a Nagykunsághoz tartozó szabad kun faluként szerepel. 1559-ben a gyulai várnak szolgál és adózik. Az 1560-as évek elején Olcsarovics Demeter gyulai lovaskapitány birtokolja és lendíti fel a falut, amely 1564-ben 18, 1580 körül 19 kapu után adózott. 1596-ban pusztították el a török tatár segédcsapatai. Templomának tégláiból Szarvason a törökök fürdőt építettek.

14 Veresegyház neve 1453-ban olvasható legkorábban. 1498-ban a gyulai uradalomhoz tartozó falu. A vidékre először támadó törökök elől lakosai 1552-ben elmenekültek, de rövidesen visszatértek. Az 1560-as években 26-28 jobbágycsalád lakta. Az 1596 körüli hadjáratokban pusztult el. Területének egyik fele Mária Terézia idején lett Öcsöd része.

15 A Körös jobbpartján az 1550-es években már lakatlan Tatárszállás falu földjét 1620 után foglalták el végleg az öcsödiek.

16 Öcsöd keletkezésének idejét az Árpád-korra tehetjük, mert a puszta személynévből a XIII. sz. előtt alkottak helynevet. A területén fekvő egyéb, később elpusztult települések is erre az időszakra datálhatok. Korai létét régészeti leletek is megerősítik. Neve csak 1549-ben fordult elő legkorábban. Ekkor Külső-Szolnok megyéhez tartozott. Az 1551-52. évi török hadjárat idején elmenekült lakói 1556-1561 között visszatértek. 1558-ban 10 család lakta, s részben a gyulai várkatonák földjeit művelte, részben a töröknek adózott. Gyula 1566. évi eleste után a gyulai szandzsákhoz tartozó békési náhije egyik faluja, amely ugyanakkor a királyi kézen maradt egri várba is szállította az adót. 1580 körül 24 kapuval rendelkezett. Ekkor kapta meg Rhédei Pál egri lovastiszt. 1595-ben az öcsödi nép a tatár hadak elől Túrra és Békésre menekült. 162324 körüli első újjátelepítése során a lakosok a Rhédeiek jobbágyai maradtak. Az 1640es években 30-40 református családból álló falu háromfelé kényszerült adót fizetni: a törökön és a királyi adószedőn kívül Erdély felé is. A végváriak sarcolásai miatt az öcsödiek egy része ekkor Debrecen vidékére szökött. 1695-ben, a török elleni felszabadító háború során a falu megint elnéptelenedett. Az 1700-ban visszatérő lakosokat 1704-től a kuruc-rác összeütközések kényszerítették újra távozásra.

17 A Rákóczi-szabadságharc leverése után, 1714-ben a Rhédeiek akarták először újranépesíteni Öcsödöt, Balmazújvárosból érkező lakosokkal.

18 A kincstár azonban birtokjogukat nem ismerte el, s az öcsödi földet, amelyet addig főként a mezőtúriak használtak, a királyi kamara tulajdonába vette. A kincstár adott engedélyt 1714 őszén a Mezőtúron élő öcsödieknek a visszatelepülésre, akik 1714 novemberében (esetleg 1715 tavaszán) ülték meg most már véglegesen Öcsödöt.

19 Előkeresték az elrejtett harangot, nádfalú templomot építettek, ezzel a falu életében fontos szerepet játszó református egyházközséget is újraszervezték. Hamarosan sok vitája támadt az újjáéledt községnek a szomszédos Mezőtúrral, Szentessel, Tiszakürttel a határhasználat körül. 1719-ig Szentandrás, 1722-ig Szarvas területét is az öcsödiek legeltették.

20 1720-ban Öcsöd is a Békés megye zömét magában foglaló Harruckern-uradalom része lett. Öcsöd népe azonban nehezen viselte a jobbágyi függőség visszaállítását, és a török időkbeli kun kiváltságos jogállást szerette volna ismét elérni. Ez nem sikerült. Az elégedetlenség jeleként a szomszédos Szentandráson 1735-ben kirobbant, kuruc tartalmú parasztfelkeléshez kilenc öcsödi jobbágy csatlakozott.

21 Az 1753. évi Törő-Petőféle jobbágymegmozdulás során az öcsödi jómódú telkesjobbágyok a felkelők ellen fordultak. A lázadásban való részvétel miatt tartóztatták le és vitték Budára Szász János öcsödi tanítót, s megbüntették a felkelőket a Körösön átszállító öcsödi révészt is.

22 Mária Teréziának községünkben 1771-ben bevezetett urbáriális rendeletéig az öcsödiek kedvezőbb helyzetben voltak, mert a földesúri kilencedet szerényebb