Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

538 TISZAPUSPOKI szórvány leletként a Körös-kultúra népe által használt edénytöredék, illetve a szarmata korból való hombáredény, edénytöredék és táltöredék került elő. Pontos lelőhely megnevezése nélkül 2 db római kori pénz adatait is ismerjük. 1968-ban a község Törökszentmiklós felé eső részén, a Karcsú-ér északi partján honfoglaláskori temetőre bukkantak, a sírok melléklete ezüst huzalgyűrű volt.

47 Utcás, soros település. Építkezését tornác nélküli vályogházak jellemzik, kereszt alakú kovácsoltvas házoromdíszekkel. Jelentős uradalmi cseléd rétege volt. Önellátó parasztgazdaságai életében is kiegészítésül szolgált a gyűjtögetés, kosár- és gyékényfonás s a Tisza kiöntéseiben az élelemszerző halászat. Szokásaik közül a betlehemezés, nagypénteki zajkeltés, Jézuskeresés, búcsúk, vasárnapi kocsmai mulatságok, citerás bálok, lakodalmi, szüreti zajkeltés, valamint a disznótori, farsangi, szüreti alakoskodások voltak kiemelkedők. Elevenen élt a táltos- és a boszorkányhit, lélekhit. Tóth Cicel ismert gyógyító asszony volt.

48 4. A község nevének első említése 1261-ből: Pispuky, Tizapispuky. A XIII. században a szolnoki főesperességhez tartozik 7 másik közeli településsel együtt. A Karcsú-ér partján talált honfoglaláskori temető hitelesíti a község korai létét. A birtokot I. István adományozta az egri püspöknek a Tisza halászatával (cum clausura Ticie zege vocata, piscinis et clausuris). Györffy György szerint kérdéses, hogy ez azonos-e a Tisza melletti Püspökivel, amelyet a Korgú mocsárral Bár-Kalán nemzetségbeli Pousa fia Nana 1266-ban a margitszigeti apácákra hagyott, s ezt a pápa 1276-ban megerősítette.

49 A község korai alapítását névalakja (-apáti típusú, -i képzős birtoklást jelentő földrajzi név) is megerősíti.

50 Benedek Gyula, a község monográfusa részletesen feltárta népesedéstörténetét.

51 1374 előtt lakatlan birtoknak tudják, valószínűleg a pusztásodási folyamat néptelenítette el. 1374-től újra lakott hely. 1548-ban virágzó település, differenciált társadalmú lakossággal (telkesjobbágy, házas és hazátlan zsellér). A XVI. század végéig biztosan lakják. Annak ellenére, hogy a közeli Balaszentmiklós 1596-1657 között pusztán áll, Püspöki nem néptelenedik el. 1606-ban még öt régi nemzetséget azonosíthatunk az összeírt lakosokból. Igaz, gyéren lakott helynek tűnik, de 1620-tól megindul fejlődése, bíráit is ismerjük. Virágzó községi élet bontakozik ki. 1622-től anyakönyvet vezetnek, 1643-ban új kápolnát építenek. A településnek van átmenő, továbbköltöző lakossága is, ezek egy részét név szerint is ismerjük. 1659-1662 között állandóan lakott hely, tehát a török kori, XVI. század közepi nagy pusztulást népe, ha meggyérülve is, de átvészelte. 1685-ben kurucok táboroznak itt. 1692-1699 között következik be az a tatárdúlás, amelynek következményeként 1700-ban puszta helyként írják össze. Ez valószínűleg csak átmeneti pusztulás volt, mert 1701-ben már újra adózó hely, s 1703-ban viszonylag népes. 1704/5-ben a rác betörés futásra készteti a lakosságot, ám, mint a Nagykunság népe, a püspökiek is valószínűleg részben visszatértek.

52 A török hódoltság korát és a Rákóczi-szabadságharc időszakát is úgy élte át a község, hogy mindig volt folvtonos lakossága. A helyben lakók befogadóként, családi kapcsolatok létesítésével kötötték magukhoz a jövevényeket.

53 1718-tól meggyorsul a beköltözés, s a Jászságból, Egerből, Kerecsenéiről, Kisterenyéről érkeznek lakosok. Csak rövid ideig itt lakó betelepülők is vannak, 1718-1725 között 11 ilyen családot tarthatunk számon. 1767-ben a püspök földesúr birtokait értékesebbé kívánván tenni, kedvező kontraktust ígér a betelepedőknek. Ennek hatására Törökszentmiklósról, Jászladányból, Alattyánból s több környékbeli helyről érkeznek új lakosok, akik a nekik szánt 127 telekből 83-at vesznek birtokba. Ez idő tájt a lakosság száma megduplázódik. 1840 körül 7 új család érkezik Visznekről és Galíciából. A későbbiekben a lakosság már betelepülőkkel alig szaporodik. 1853-1900 között folyik a tagosítás nyitotta lehetőségek nyomán a külterület benépesítése. A tanyákon legtöbben 1889-ben laktak, amikor az összeírok 439 lelket számoltak össze. 1900-ban 299 tanvai lakost