Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

SZOLNOK 261 1852 1879 1895 1935 1962 kh kh kh kh kh 14314 21904 15 091 18587 18735 9693 3939 2 478 2268 1262 462 440 307 83 55 13750 3681 5 406 2245 2190 195 210 852 75 7 8 154 99 2 227 828 1995 7494 A művelési ágak megoszlása Szolnokon 1852 és 1962 között így alakult:

195 Év Szántó Rét, kert Szőlő Legelő Erdő Nádas Terméketlen Összesen 38393 32198 24 305 25396 30742 1952-ből és 1957-ből nincs adatunk. A mezőgazdaságilag hasznosítható területet a szorosan vett szolnoki határban mindig maximálisan kihasználták, csak a vízszabályozások tágítottak még valamit a lehetőségeken. Alcsi, Szanda, Varsány puszták el- és visszacsatolásai révén változott inkább a terület nagysága, s miattuk módosultak a művelési ágak arányai is. 1879-ben mindhárom puszta Szolnok része. Egyetlen nagy változás a legelőterület jelentős összeszűkülése. Századunkban a mezőgazdasági terület bizonyos ingadozása összefügg ipartelepek létesítésével is. Főként 1950-től vesznek igénybe nagy területeket ipari célra, s vonják el a mezőgazdaságtól. A szőlőbirtok változásai minden esetben Szanda benépesülésével függnek össze. Az állatállomány összetétele így alakult:

196 Év 1852 1895 1911 1935 1942 1957 1962 Év db db db db db db db Szarvasmarha 1407 2157 3205 2480 2731 1453 3394 Ló 1519 1409 1894 1787 2032 733 1002 Juh 5266 2383 1465 948 1536 1429 4479 Sertés 3691 4415 6742 6254 6952 17818 1952-ből nincs adatunk. Feltűnő a juhállomány visszaesése 1850-1895 között, bár a korai leírások az egész juhtartást kis jelentőségűnek mondják. Varsány és Szentivány legelőinek elveszítésével magyarázható a nagyarányú csökkenés. 1950-től a termelőszövetkezetekben a külföldre is irányuló báránynevelés, egy más rendszerű juhtartás lendíti fel igazán ezt az ágazatot. A nagyarányú sertéstartás a városi közellátással függ össze. Sajóhelyi István 1932-ben elemezve a város mezőgazdaságát és összehasonlítva más városokéval hangsúlyozza, hogy a város határának mezőgazdasági szempontból maximális a kihasználtsága, 74,6% szántó. 1931-ben „a Tiszavidék kimagaslóan legfontosabb terményének, a búzának, bevetett területe... az összes szántóföldterületnek majdnem felét, 49,1 %-át tette, a többi gazdasági növény szerepe tehát a búzával szemben alárendelt". A tengeri ekkor 21,4%-ot, az árpa 8,8%-ot tett ki. A szerző panaszkodik - hiszen cukorgyára van a városnak - a cukorrépa-termelés húszas évek végi visszaeséséről. A terméseredmények viszonylag alacsonyak, rosszabbak az országos átlagnál. 1931-ben egy katasztrális holdon átlagosan 5,8 mázsa búza, 5,7 mázsa szemes tengeri és 71 mázsa cukorrépa termett. Ez ugyan az aszályos évvel is magyarázható, de a korábbi évek terméseredményei sem sokkal magasabbak. Ugyanekkor csupán a