Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

238 SZOLNOK egyháza. Az ispánsági várat, illetve a tatárjáráskor elpusztított templomot a régészeti feltárások eddig nem találták meg.

39 A várat királyi szolgálónépek vették körül, s Fegyvernek, Örményes, Ácsi, Kovácsi minden bizonnyal a várat fenntartó bennük lakó iparosok szolgáltatásairól kapta nevét, csakúgy, mint a katonáskodással tartozó szajoli és tiszavarsányi várjobbágyok, később köznemesek. A közelében minden bizonnyal voltak speciálisan halászattal foglalkozó falvak is, s ilyen lehetett neve alapján Fokoru, illetve a későbbi szolgáltatásait (haltized) a vár fenntartására fordító Tószeg is.

40 Kedvező átkelési lehetőség, a Tisza-Zagyva összefolyásában épített vár adta meg a település jelentőségét századokon át. A yáros fontosságát növelte, hogy a dési sóbányák XII. században végbement intenzívebb kiaknázását követően a máramarosi sóbányák fontossága megnőtt a XIV. század folyamán, a só szállítása pedig a Szamos és a Tisza olcsó víziútján folyhatott. Ennek biztosítására a tiszai Szolnoknak az Erdélybe, Kraszna vármegyétől északkeletre lazán benyúlóan fekvő várbirtokait szorosabb egységbe vonták, s a sószállítás megszervezése a szolnoki ispán tisztje lett. Jellemző, hogy a szolnoki ispánok között nem egy erdélyi vajda, országbíró, nádor is volt. A XV. századig megmaradt Külső-Szolnok megye ispánjának irányító szerepe. Ettől kezdve a lassan három részre hulló megye (Külső-, Közép- és Belső-Szolnok) igazgatását az alispánok veszik át, s egykori megyerészek külön megyeként tagozódnak be a kialakuló nemesi vármegyei rendszerbe.

41 Szolnokot a XI. században kétszer is városként sorolták fel, s Szolnok polgárairól beszéltek.

42 Ám a XIII. századtól többször került magánföldesúri hatalom alá, s volt királyi birtok is. Ez utóbbi kedvezett a város fejlődésének. II. András 1211-ben kiadott, 1214-ben megerősített oklevele szerint III. Béla Boleszláv váci püspöknek engedte át a szolnoki rév jövedelmének egy részét. IV. Béla 1249-ben Szolnok telepeseit földjeikkel együtt Pál udvarbírónak adományozta. 1325-ben Kokas mestertől vásárolta vissza Károly Róbert Szolnokot, de 1367-ben Kapanyai Miklós tulajdonában volt már, aki birtoka felét Trencsik Ilonának zálogosította el. 1380-ban már ismét a király kezén van e fontos birtok.

43 1325-ben, 1406-ban Szolnokot faluként tartják számon, s minden bizonnyal a Nagy Lajos által visszaváltott városban indulhat meg újabb fejlődés.

44 1422-ben és 1429-ben Zsigmond mezővárossá teszi, kiváltságokat adván Szolnoknak: „Bírót, polgárokat és gazdákat és minden lakóit Szolnoknak a Királyi harmintzadok, és mind szárazon, mind vízen lévő vámok és rév bérek alól" mentesíti.

45 Az 1429-ben Pozsonyban kelt oklevél pedig szabaddá teszi az utat a városba költözködők előtt. Zsigmond Brankovics Györgynek ajándékozta délvidéki váraiért cserébe Szolnokot is, de ez nem törhette már meg a fejlődő és privilegizált város fejlődését.

46 Hunyadi János elárulása után Brankovicsot megfosztják birtokaitól, s Szolnok földesura Hunyadi lesz.

47 1513-ban II. Ulászló a Pálóczi családnak adományozza a birtokot. 1422-ben pedig a király megerősíti a Zsigmond által adott privilégiumokat.

48 Szolnok 1526 előtti utolsó birtokosa Pálóczi Antal volt, aki a mohácsi csatában vesztette életét. Az 1540-es évektől a város katonai jelentősége megnő. 1550-ben megkezdődik kincstári segítséggel és a környék lakosságának munkára fogásával Szolnok fontos végvárrá való kiépítése. Az erősséget, amely váraink között a legkorszerűbb lett, Nyáry Lőrinc külső-szolnoki birtokosra bízták, aki katonái és zsoldosai élén 1552-ben jó ideig állott ellen a török túlerőnek. A török augusztus 24-én már megszállta a környéket, szeptember 2-án pedig teljessé tette az ostromzárat. A várkapitány a sürgetések ellenére sem kapott külső segítséget, s a zsoldosok egy része a 40000 főnyi ostromló seregtől megrémülve szeptember 4-én a Tiszán át megszökött. A várkapitány 50 hajdúval ellenállt, majd sebesülten jutott török fogságba.

49 Szolnok város földesura, a Pálóczi család kezéről Kun Gotthard budai várnagy birtokába jutott János király adománya révén. De a várat I. Ferdinánd ugyanekkor