Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

234 SZOLNOK lebbről a város határának északnyugati része kis területen alföldi mészlepedékes cser­nozjom. A határ legnagyobb részét a Tisza jobb partján lévő réti csernozjom foglalja el. Északi részén kis foltban Besenyszög irányában réti talaj, nagyobb részt pedig sztyeppesedé réti szolonyec található. A Tisza bal parti részén a réti öntéstalaj uralko­dik, de délen Szandaszőlős jó része homokos talaj, illetve réti csernozjom. 6 Lakóinak száma 1960-ban 45 649, ebből külterületen él 2698 fő, népsűrűsége 77,7, határterületének nagysága 30743 kh, lakóházainak száma 8704, 8 lakásainak száma 13572. 9 2. 1075: Zounuk, Zonuk, 10 1166: Saunic, 1193: Zaunuk, 1194: Zaunuch, 1213: Zawnuch, 1213-1215-1217-1229: Zounuch, 1211-1214: Zonuk, 11 1325: Zonuk, 12 1380: Zolnok, 13 1412: Zolnok, 14 1422: Zolnok, 15 1429: Zolnoc, 16 1528: Zolnok, 17 1561: Zolnok, 18 1617: Zolnock, 19 1628: Zolnok, 20 1660: Zolnok,2i 1724: Szolnok, 22 1772: Szolnok, 23 1787: Szolnok, 24 1799: Szolnok, 25 1828: Szolnok. 26 A város neve puszta sze­mélynévből keletkezett földrajzi név, s mint ilyen, egyben bizonyítja e névtípus kora Árpád-kori datálhatóságát. Az 1046-ban Gellért püspökkel együtt meggyilkolt Szol­nok ispán neve adhatta a város nevét. 27 Mai köznyelvi alakja a környékbelieknél és a törzsökös szolnokiaknál „Szónak, Szónok", azaz „1" hangzó nélkül, hosszú magán­hangzóval. A „Ha szónaki, ne szólj neki" mondás is a régi alakot őrzi. A Szolnok sze­mélynév eredete bizonytalan. Szláv eredeztetése elfogadhatatlan. Valószínű, hogy a magyar szó főnév származéka, s jelentése 'szószóló, követ' lehetett. 28 3. A Tisza medréből előkerült, azonosíthatatlan lelőhelyű ősállatcsontokon kívül az ember korai megtelepülését a szintén bizonytalan lelőhelyű mammutagyarból kiala­kított, szépen megmunkált csontpohár és a jávorszarvas agancsból készített másik csontpohár bizonyítja. Mindkét lelet országos viszonylatban is egyedülálló. A neoliti­kumtól kezdve már bőségesen fordulnak elő leletek a város területén és határában, melyek részben szórványleletként, részben pedig leletmentő vagy tervásatások ered­ményeként kerültek be a Damjanich Múzeum gyűjteményébe. A Szolnok-Vár-Tisza­part nevű lelőhelyről edénytöredékek, Szolnok-Feketevárosból neolit hálónehezék, őrlőkődarabok, kőbalták és egy szobortöredék került elő, a szolnoki határban pedig ugyancsak neolit lelőhelyekről származnak a Szolnok-Kénsavgyár, Szolnok-Szanda­Repülőtér megjelöléssel gyűjtött emlékek. A ma Tószeghez tartozó „Telek" nevű ha­tárrészen is több éven át gyűjtöttek a régészek neolit anyagot, s a Szajol alatti részen, a Tinóka ér partján jelentős neolit telepről tudunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom