Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAJENŐ 473 sza a váci püspökhöz, majd Wesselényi Ferenc nádorhoz is eljutott, aki 1655-ben Földváry Jánosnak írt levelében azt ajánlotta, hogy válasszák ketté a templomot, mert az elég nagy, az egész falu lakossága elfér benne.

43 A török alóli felszabadító hadműveletek után a Földváry família megbízottjai számba vették a család birtokterületeit. Útjuk közben 1691 nyarán a szolnoki katonai parancsnok elfogatta és börtönbe záratta őket. Három heti fogságukból azzal a feltétellel szabadultak, hogy lemondtak a Jeney örökség egy részéről, Tiszajenőről, mely ekkor a kincstár rendelkezése alá került.

44 Heves vármegye községeinek 1692. évi összeírásában Jenőt 812 forint értékkel tüntették fel. Ugyanebben az évben a jánoshidai prépost felterjesztést intézett a megye közgyűléséhez, melyben tiltakozott Majnár Kázmér foglalásai ellen Tisza-Jenő és más birtokokra. 1717-ben megtörtént a Földváry família birtokainak számbavétele, melynek során megállapították, hogy Tiszajenő a jánoshidai premontrei szerzeteseké. A kőtemplomnak a felmérés során nyomát sem találták. A tiszai rév és a vám lehetősége azonban növelte a puszta értékét, s a família a birtok visszaszerzéséért pert indított a királyi táblánál, amely 1800-ban sikerrel végződött.

45 A Kunszentmártont 1719-ben újratelepítő jászapáti Radics István és társai „hazakeresésük" során többek között a Jenéi pusztát is kiszemelték lakóhelyül: „Szolnokból Jenéi pusztára ménének, egész pusztának Szélit hosszát meg járván, magoknak minden tétovázás nélkül Lakó Helyül el választották; Ház helyeket mindenik magának, ahol tetszett, kimért, és kiki, a maga ház helyin a Karót a földbe verte, az után egy háton magoknak Szőllő helyét is tanálván, ott is a ház hely szerint Szőllő földeket is osztottak magoknak.. ."

46 Végleges letelepedésükre azonban nem került sor, mert az apátiak örökösnek tekintették, Nagy János, a premontrei szerzetesek tiszttartója pedig csak három évre szánta a következő egyezséget: „minden pár jármos ökörtül, akármennyi lészen fizessenek egy tallért, minden Tehéntül Két Icze vajat, egy napi jutul három Icze vajat; Közönséges Lakosok öszveséggel tizenkét Szekér Szénát, Soós halat három akós hordóval és tizenkét Pozsár fris halakat".

47 Miután Tiszajenő ismét a Földváry családé lett, a család bérbeadás útján értékesítette a területét. A XIX. század második évtizedében Vezseny földesura, Podmaniczky báró Tiszajenő pusztát is bérelte. Ebben az időben történt, hogy a vezsenyiek engedélyt kaptak földesuruktól, hogy Tiszajenő pusztán szőlőt telepítsenek.

48 1852. augusztus 7-én jött létre a megegyezés Jászalsószentgyörgy küldöttsége és a Földváry família megbízottai között, melynek értelmében Jászalsószentgyörgy elcserélte a távoli Kiskunfélegyházával szomszédos, még a redempció során 1745-ben magához váltott Kisszállás pusztát Jenőre.

49 Jászalsószentgyörgy és Jászfényszaru fele-fele arányban váltotta meg 1745-ben a Jenővel szomszédos Kara pusztát. Kara és Jenő fejlődése és településsé alakulása a csere következtében összekapcsolódott. Jászalsószentgyörgy közbirtokossága 1856-ban kezdeményezte Kara és Jenő puszták felosztását és indítványozta betelepítésüket, majd 1858-ban 200 kh-at jelölt ki Karán a telep helyéül.

50 Kara másik birtokosa, Jászfényszaru 100 kh-at adott a létesítendő falu számára. Karajenő község önálló léte 1860-ban kezdődött, amikor a Helytartótanács rendeletére megalakult elöljárósága.

51 1868-ban azonban a jenői határrész még Heves megyéhez tartozott.

32 Az 1876. XXXIII. te. - amelynek értelmében megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye - tisztázta a vitás területi kérdéseket. Ekkor mondták ki, hogy Jászkarajenő Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez kerül.

53 1890-ben az ún. Tiszavezsenyi szőlőkben 79 volt a lakóépületek száma (ekkor az anyaközségben, Vezsenyen 329 lakóházat számoltak össze). A jenői puszta Jászkarajenőtől való elszakadásának gondolata az 1900as években vetődött fel. A vezsenyiek ugyanis 1927-ben kérték, hogy a jászkarajenői