Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
784 TURKEVE Év összlakosság (fő) a külterületi lakosság száma aránya (fő) (%) 1855 9183 1869 10969 1910 13097 1930 13320 1949 13301 1960 12493 1970 11294 170 2038 2733 3132 3316 2155 1312 2,4 18,7 20,8 23,5 24,9 17,2 11,6 A tanyásodás Túrkeve határában a múlt század második felében volt a legnagyobb mértékű, mely a vízjárásos területek ármentesítésével, a mocsarak lecsapolásával és a szántóföldi művelés kiterjesztésével magyarázható. A tanyák száma a birtokaprozódás miatt a XX. század első felében is jelentősen növekedett. Az 1940-es évek végétől azonban már a szocialista agrárátalakulás következtében mindmáig tartó csökkenési tendencia alakult ki. 46 A külterületi népesség száma 1910-ben 2733 fő. Külterületi lakott helyek 1910ben: Kába, Fehértó, Móric, Szeleshát, Túrkevei Csorba, Póhamara, Pusztatúrpásztó, Túrkedd, Malomzug. 47 Lakosságának száma 1944. január l-jén 12797 fő, 1944 decemberében, közvetlenül a felszabadulás után 11595 fő volt. 48 A különbözet a többi Szolnok megyei városhoz képest viszonylag csekély, mely a deportálások által érintettek és a nyugatra menekültek kis számával magyarázható. Az 1950-es évektől népessége folyamatosan csökkent, mely különösen az 1960-as évek elejére vált jelentőssé. A számottevő ipari üzemek hiánya a lakosság egy részét arra kényszerítette, hogy máshol keressen munkát. A város kedvezőtlen közlekedési lehetőségei miatt ezek az emberek többnyire nem vállalták az ingázást, hanem inkább családjukkal együtt lakóhelyet változtattak. 49 Az aktív keresők tömeges elvándorlása a lakosság fokozott elöregedését váltotta ki. 5. IV. Béla 1261-es oklevele, amelyben az egri püspökség birtokai között szerepel Kevi, azt tartalmazza, hogy Szent László adományozta birtokul több szomszédos hellyel együtt az egri püspöknek (Turpásztó, Hímesegyháza, Móric, Póhamara, Túrkedd, Bála vagy Csudabala, Csejt, Marjalaka). Az oklevél határozottan megfogalmazza, hogy ekkor Kevi az említett falvaknál lényegesen nagyobb Szolnok megyéhez tartozó possessio. 50 1281-ben III. László az egri püspöknek visszaadja több, jogtalanul elvett birtokát. Az oklevélben szerepel Póhamara, Túrkedd, Nagytelek, Túr és Turpásztó, de Kevit nem említi, s ugyancsak nem található az egri püspökség felsorolt birtokai között a település 1323-ban. 51 A püspökség birtokjoga azonban a későbbiekben is fennállhatott, mert 1476-ban az egri püspök Szűcsi Pálnak adományozta szolgálata jutalmául. 1495ben ismét az egri érsek birtokaként tűnik fel mint tizenhét kisebb környékbeli település központja, amely magas adót (115 forint) fizetett. 52 A XVI. század első felében nem tartozott a Kunsághoz. 1514-ben jobbágyai Dózsa oldalán harcoltak. A kevi származású Ambrus pap, aki Dévaványán szolgált, s aki a krakkói egyetemen 1502-ben szerzett magas képesítést, Dózsa György „kancellárja" volt és Györffy Lajos szerint Dózsa seregének egy részét ő toborozta Túrkevén. 53 1531-ben Túrkeve és Túrkedd adójának beszedésével Emericus Gáwayt bízta meg az egri érsek provizora. 54 I. Ferdinánd 1542-ben az egri várhoz rendelte az egri püspöki javadalmakat. Éttől kezdve Túrkeve adói az egri vár fenntartását szolgálták. 55
