Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
746 TÖRÖKSZENTMIKLÓS gyében lévő uradalmakból jönnek. 46 1728-ban a lakosságnak még csak egy része épített házat magának. 2 nemes és 30 Ökrösgazda vályogházban, 22 jobbágycsalád kunyhóban lakott. További 22, nemrég ideköltözött kálvinista jobbágycsalád átmenetileg veremben húzta meg magát. 47 A lélekszám az 1740. évi pestisjárvány után csökkent. A pestistől megbetegedve 53 családfő meghalt, 54 család pedig a járványtól félve kevésbé fertőzött vidékre költözött. A település népességét ugyancsak apasztotta az 1831. évi kolerajárvány is, amikor 1325 megbetegedett lakos közül 608 meghalt. 48 A földesúri támogatással fejlődő, s 1738-ban mezővárossá emelkedő település kedvező állapotot biztosított lakóinak, s vonzotta a környékbeli falvak népét. 49 Törökszentmiklós a környező elpusztult települések határának javarészét földesúri jogon birtokolta, használta. Ma azonban csak Szenttamás, Szakállas, Kerekegyház egy része, Bála és Barta határa tartozik az elpusztult falvak közül Törökszentmiklóshoz. 50 Lényeges, hogy a településből utódközségek szakadtak ki, amelyeket a felszaporodott törökszentmiklósi lakosság telepített be. A népesség így alakult a XVI. század közepétől: 51 a) Év 1552 1554 1564 1566 1571 32 porta 22 porta 9 porta 26 porta 106 adózó férfi 1576 1583 1597 1626 1723 22 porta 42 porta 7 porta 6 porta 18 család 1725 1728 1736 1741 1752 45 család 88 család 158 család 145 család 281 család b) Ev 1786 1828 1869 1880 1890 5287 9101 13024 16046 18772 1900 1910 1920 1930 1941 21870 25053 21881 28503 25 125 1949 1960 25006 23 625 Törökszentmiklós népességének száma 1869 és 1941 közt közel kétszeresére nőtt, felülmúlva Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr és Túrkeve lakosságának növekedési ütemét. 52 A külterületi lakosság száma 1910-ben 10036, 1949-ben 9414,1960-ban 5627 fő. A csökkenés 1949 és 1960 közt külösen nagyfokú, mely főleg Kengyel és Tiszatenyö önálló községgé alakulásával magyarázható. 53 5. Tóth Sándor hívta fel rá a figyelmet, hogy Törökszentmiklós levéltára tartalmazott egy azóta elpusztult és valószínűleg szájhagyományt rögzítő feljegyzést, mely szerint 1044 nyarán Aba Sámuel hadának egy része Szentmiklóson keresztül vonult a Dunántúl felé, a ménfői csatába. 1074 februárjának utolsó napjaiban Salamon király a befagyott Tiszán átkelve seregét Szentmiklóson is átvezette, majd Kemejnél Géza herceg seregeivel megütközött. A vereséget szenvedett Géza és hívei ugyancsak Szentmiklóson keresztül menekültek Salamon hadai elől. 54 Bála, Barta és Szakállas elpusztult települések Árpád-kori történetéről Györffy György szolgáltat további adatokat.