Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TÓSZEG 733 A birtokmegoszlás egészségtelen volta nyilvánvaló. 1935-ben az összes földterületből 34%-ot a 0-50 kh közötti birtokok területe foglal el, s ugyanakkor 66%-on osztozik a felső négy birtokkategória, mindössze 40 önálló birtokot alkotva. 1935-ig összesen 405 kh-at és 24 kh-nyi házhelyet osztottak ki a községben.

87 Az 1949-re befejeződött földosztás sem oldotta meg igazán a problémákat. Az 1-5 kh közötti birtokok száma nagyjából megegyezik a már életképes 5-25 kh nagyságú birtokok számával.

88 Éppen ezért figyelemre méltó a lakosság foglalkozási megoszlása:

89 Összesen 1910 1413 Keresők 1949 1938 1960 Mezőgazdaság Ipar Kereskedelem 1149 115 16 1754 179 16 877 668 105 Közlekedés 20 27 73 Közszolgálati és szabadfoglalkozású Véderő 23 2 50 Napszámos Házi cseléd 18 45 Egyéb 25 74 265 1988 A lakosság legnagyobb része a mezőgazdaságból él, és 1910-ben Szolnok közelsége ellenére is még csak 8% dolgozik az iparban, 1949-ben az iparban dolgozók 13%-ot, 1960-ban 33%-ot tesznek ki, s napjainkra Tószeg Szolnok külvárosává és ipari munkásainak lakóhelyévé vált. Az első termelőszövetkezet 1950. január 4-én alakult meg a községben Dózsa néven, amely a Megyei Földhivatal jelentése szerint 190 kh földterületen 23 taggal gazdálkodott. A szövetkezet fokozatosan erősödött, de alapvető változás csak 1961-re következett be, mint a következő táblázat is kifejezi:

90 Év termelőszövetkezet ület (kh) tagok száma 558 nincs adat 569 52 611 60 578 97 585 26 6490 617 1952 Dózsa 1953 Dózsa 1955 Dózsa 1957 Alkotmány Dózsa 1961 Dózsa A község területének nagyobb része a termelőszövetkezet tulajdonába került, de a Szolnoki Cukorgyár gazdasága (állami gazdaság) végig jelentős maradt. Az állami gazdaság stabilitása és a munkások jelentős száma magyarázza az ötvenes évek termelőszövetkezeti tagságának alacsony számát. Ekkorra a lakosság egyharmada már ipari munkásként, más része a Cukorgyári Állami Gazdaság mezőgazdasági munkásaként élt a faluban. 7. Tószeg gazdálkodását a Tisza és a Tisza menti kötött talaj alapvetően meghatározta. 1799-ben Vályi András így jellemzi mezőgazdaságát: „határja 3 nyomásbéli, sikeres fekete anyag némelly helyeken székes; erdeje, szőleje nints; szarvas és egyéb marhája elég van; piatza Ketskeméten, Pesten, Nagy Kőrösön; vizi malma, halászattya, nádgya van".

91 Fényes Elek három évtizeddel később ugyanezeket a sajátosságo-