Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

692 TISZAVÁRKONY lágyi Mihállyal a kibékülés feltételei fölött egyezkedett.. ."

50 A hódoltság elején jelentékeny hely: 1549-ben mint császári falu 2660 akcset jövedelmező 28 kapus helység volt, 1551-ben azonban Zay Ferenc kassai kapitány egy bizottság vezetőjeként Szolnok környékén „...megvizsgálja az elhagyott monostorokat és templomokat, s amelyiknek erős tornya és cimiteriuma van, azt várnak építteti ki, így Apátit, Várkonyt, Tószeget: lakos ezen a vidéken úgysincs már, a katona szabadon építhet és rombolhat, s az erősítésre nem méltatott elhagyott templomokat aztán magával vitt faltörőkosokkal rombolja szét".

51 1571-ben a török összeírás szerint legnépesebb településeink közé tartozik, khász birtokként adózik, 60 adózó férfit vesz számba a török,

52 ugyanekkor magyar részre IOV2 jobbágyporta után adózott Várkony. Földesurai köznemesek voltak, lakói egyházigazgatási szempontból a váci püspökséghez tartoztak, s a reformáció elterjedésének időszakában nagyobbrészt katolikusok maradtak.

53 1596 után, a tizenötéves háború időszakában elnéptelenedett, csak legelőit adhatták bérbe a töröktől mentes Felvidéken élő földesurai. 1620-ban nádori adomány folytán Nagy János és Guttay Benedek birtokába került, némi lakosság is letelepedett. 1631-ben a nagykőrösiek bérelték Várkony legelőit, „vettünk egy vég abát (posztó) Ónadban az várkonyi föld bériben 3 ft." - írták.

54 Később is lakott hely, amit többek között megerősít 1651-ből származó réz pecsétnyomója, amelyen templomtorony és félholdábrázolás látható.

55

1659-ben „Tisza Várkony, Wesen, Sas, Igar, Ványa és Ácsi nevű falvak tellyességgel elpusztultának" a tatár pusztítás következtében. „Az tolvajok s az Alföldségen csavargók miatt" a megyei tiszt nem tudta megvizsgálni, „hogy azon elpusztult némely részbül mostan haza szállok falukba mennyi számú gazda emberek szállottanak vissza".

56 1661-ben a Fáy testvérek osztozkodtak rajta, 1669-ben Szuhay Mátyás és Szántó Benedek tiltották Jakabházy Mihályt Tiszavárkony puszta földjeinek használatától.

57 1690-ben a Pest megyei összeírásban az elpusztult községek között említik.

58 1694-ben Nagy János és Bíró Péter magszakadása folytán I. Lipót király pélyi Nagy Andrásnak adományozta a pusztát. Az 1690-es évek elején a várkonyi puszta másik birtokosa Bertóti István szolnoki várkapitány volt.

59

1692-ben azok a mezőtúriak, akik a Gyula ostromával kapcsolatos sanyargatások miatt menekülni kényszerültek, ideiglenesen ide, a Tisza nyugati partján levő várkonyi pusztára telepedtek át. Ennek folytán az 1696. évi országos összeírás 90 ökrösjobbágyot, 2 nagyobb szántóterülettel bíró zsellért és 10 földnélküli házas vagy hazátlan zsellért vett számba. A mezőtúri menekültek azonban Bertóti földesúr túlzott követelései miatt 1698-ban Tószegre húzódtak, majd 1699-ben visszatelepedtek Túrra, így Várkony ismét néptelenné lett.

60 1701-ben több földesúr osztozkodott Várkonyon.

61 1706 nyarán Károlyi Sándor kurucai itt táboroztak, s itt vették hírét a németek továbbvonulásának.

62 1719 után indult meg erőteljesebben benépesítése, ekkor még csupán nemesekkel. A Bertóti család Nógrád megyei lévén 1719 és 1725 között 24 kisnemes családot hozott ide a nógrádi Nemesorosziból. Ezek a földesúrral kötött szerződés értelmében évi bérrel - taxával és más szolgáltatásokkal tartoztak a földesúrnak a bérletként használatukba adott földekért. Később jobbágytelken élő nemesek, nemes zsellérek néven ismerték őket. 1741-ig pélyi Nagy János megszerezte a Bertóti-féle birtokrészt és mint egyedüli birtokos megkezdte telkes jobbágyokkal történő benépesítését. 1741-ben a 6 taxás-nemes kisgazda mellett még csak 5 telkes jobbágy lakta a falut, de az utóbbiak száma most már erős ütemben növekedett, így a majorfaluból az 1740-es évek végére telkes gazdákkal benépesített jobbágyfalu lett.

63 1727 előtt Tószeggel együtt a cibakházi plébániához tartozott, 1727-től külön római katolikus plébániaként működött Tószeghez csatolva. 1728-ban a földesúr és a hívek adományából megépítették a mai római katolikus templom elődjét kőből és téglából, a tetejét pedig náddal fedték.

64 Bél Mátyás 1730-1735 között ugyancsak a pélyi