Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
NAGYRÉV 65 községnek saját elöljárósága volt (feltehetően háromtagú), akik a közösség egészéért a földesúr, illetve a szolnoki török bég előtt is felelősséggel tartoztak. Ugyanakkor bizonyos ügyek elintézésére folyamodhattak a földesúrhoz is. A falu népe a töröknek halászattal is tartozott egyéb javak mellett, s az adót személyesen vitték Szoboszlón élő földesuruknak. Ennek mennyisége nem ismert. Nem lehetett azonban nagy, ha egy pár, úrasszonyuknak járó csizma jelenti a legnagyobb problémát, s emiatt kérik bocsánatát, s ígérik a csizmát a jövő esztendőre. Ezen kívül levélhordással is tartoztak földesuruknak. 94 1715-ben nem írtak össze lakosokat, 1720-ban még igás állatuk igen kevés van, a földet szabadfoglalással ki-ki igaerejének megfelelően használja. 15 gazda közül csak kettőnek volt 17-17 köblös földje, hatnak 1-2 köblös szántója, a többi csak rétet használt, s ennek használatához igásállat nem volt szükséges. 95 1722-ben a két legvagyonosabb gazda állománya: Nagy György 6 dica egységet fizet, s 4 jármos ökre, 3 borjas vagy fejőstehene, 12 sertése (esztendős vagy nagyobb) és 16 kila búzája van. Öreg Szabó Jánost 4 jármos ökörrel, 3 borjas vagy fejőstehénnel, 3 hámos vagy hátaslóval, 1 harmadfű tinóval vagy csikóval, 6 sertéssel és 12 kila búzával 4 Vz dicára kötelezték. 96 Még 1736-ban is kilenc gazda közül csupán négy rendelkezett igásállattal és szántófölddel, a többi földnélküli családfő és 1-2 háziállat birtokában kézimunkából élt. 97 1770ben, az úrbérrendezés előkészítése során a jobbágyok jellemezték vagyoni helyzetüket. Akik Vajda László birtokrészére 1744/45 után betelepedtek, az 1769-ig eltelt 25 éven át a földesurakkal kötött robotváltó szerződés értelmében összes robotterhüket és mindenféle földesúri haszonvételüket megváltották és ezért az egésztelkes gazda évi 4 forint árendát fizetett. Harangi és Farkas birtokrészén a jobbágyok szokás szerint, vagyis annyi napon át robotoltak, valahányszor földesuruk kívánta. Földesuraik ekkor már nemcsak állattartó, hanem robotigényes szántóvető, szemtermelő majorgazdaságot is folytattak, s a földesúri kilencedet jobbágyaiktól természetben szedték be. 98 Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát negyedik osztályúnak minősítették s így 32 kishold szántóföldet és 12 kaszás rétet mértek ki egy-egy egész jobbágy telekhez. Ettől kezdve az úrbéri birtokviszonyok így változtak a jobbágyfelszabadításig: 99 1770. 1771. 1851. évi úrbérrendezés úrbérrendezés adóelőtt után összeíráskor Telekmennyiség 13 3 / 4 telek 13 2 / 4 telek 14 2 / 4 telek Szántóföld 327 kishold 432 kishold 501 kishold Telkes gazda 39 37 58 Házas zsellér 29 30 135 Dézsmás jobbágyszőlő 75 kapás 56 kishold A zselléresedés rendkívül nagyarányú volt, s láthatóan jelentősen nem növekedett az úrbéri szántó mennyisége. 1789-ben a Harangi, Farkas, Szödényi, Nagy és Teleki közbirtokosok a falu határában 300 kh majorsági szántóföldét bírtak, míg Sáp pusztán gr. Teleki József 448 kh majorszántót használt. Ugyanekkor a község határterülete művelési ágak szerinti megoszlása a következő: szántó 1404 kh, rét 1309 kh, kert 8 kh, legelő 1765 kh és szőlő 31 kh. 1851-ben már mintegy 1800 kh volt a majorföldek összterülete, s ezek tetemes szaporítását a jobbágyföldek sínylették meg. 1823-ban a gazdák azt panaszolták, hogy földesuraik a tőlük 15 évvel korábban elfoglalt jobbágy telkeket mindeddig nem népesítették be, s a telekföldet majorságaikhoz csatolták. 100 1828-ban Mayerfi, az új birtokos új regulációt készít, méginkább megszorítva a falu lakóit, új szigorú szolgáltatásokra kötelezi őket. Az uraság által „... egyeseknél tett erőszakos
