Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

Bevezető Az „Adatok Szolnok megye történetéből" második kötete Nagyivántól Zagyvarékasig betűrendben tartalmazza a megye településeinek községtörténeti összefoglalóját. A terjedelmes kézirat az I. kötet megjelenése után 7 évvel készült el. Azon túl, hogy több szerző felbontotta szerződését és újakat kellett megbízni, s változott a szerkesztőség is, a késedelemnek alapos szakmai okai is voltak. Az első kötet 38 településéből 24 tartozott a Jászsághoz vagy a Nagykunsághoz, s csupán 14 volt az egykori kiváltságos területen kívüli (Heves és Külső-Szolnok, Pest megye). A jászkunsági városok és községek iratainak törzsanyagát a Szolnok Megyei Levéltárban őrzik, s így az helyben volt kutatható. A Jászkunság széles történelmi irodalma alapot adott a gyorsabb megírásra, hiszen számos kérdést tisztázottnak tekinthettünk. Az is előnynek számított, hogy a jász és kun községek történetét egyaránt felfűzhettük egy közös történeti szálra, s nem kellett mindig és minden esetben elismételni ugyanazokat az eseményeket; tömören, félszavakból is érthetőek lehettek az utalások. S végül, azok a szerzők, akik a jászsági és kunsági települések történetét írták, régóta foglalkoztak néprajzi és történeti szempontból a területtel, s több átfogó munkát készítettek a vidékről. Mindez meggyorsította a munkálatokat. Még az első kötet minta kéziratának (Jászárokszállás) elkészülte idején a Szolnok Megyei Levéltár kitűnő szakfelügyelője, az azóta elhunyt Schneider Miklós, Nógrád megyei levéltárigazgató azt mondta, ha ilyen módon kívánjuk valamennyi község történetét elkészíteni, „tíz esztendő is kevés rá". A második kötet megjelentetésének elhúzódása a tapasztalt levéltárost igazolta. S hogy ez a tíz év realitássá válhat, már akkor sejteni kezdték a szerzők, amikor az első kötetben sor került a Jászkunságon kívüli települések megírására. Nemcsak az egykor Pest megyéhez tartozó, jászsági településekkel körülvett Alattyán és Jánoshida története különbözött a Heves és Külső-Szolnok megyében fekvő tiszazugi Cibakházától vagy Csépától, a Szolnoktól északra fekvő Abádszalóktól, hanem két szomszédos Pest megyei vagy tiszazugi településnek sem volt közös átfogó történeti vonala. A második kötet elkészítésének legfőbb nehézsége éppen az volt, hogy valamennyi település története egyedi. Közös történeti kapocs legfeljebb a közel azonos táji adottságokból, valamint abból a tényből következhetett, hogy bizonyos községek hosszabb-rövidebb időn keresztül egy közigazgatási egységbe tartoztak. Helytörténeti szempontból - s célunk éppen az volt, hogy az összehasonlítható, tehát némileg „sematizált" adatok ellenére is a helyi adottságok s a specifikus helytörténeti folyamat jusson érvényre - mindegyik település története nagyon is sajátos. Más a népesedéstörténete a palóc vidékről betelepült Csépának s a vele szomszédos Szelevénynek vagy Tiszasasnak. Mások a jogviszonyaik is. S noha egy tájban, nagyjából azonos természeti környezetben bontakozhatott ki életük, a gazdálkodásuk is különbözőképpen alakult. Egy-egy földesúr személye csak ideig-óráig kötött össze településeket (pl. a Podmaniczkyak Vezsenyt és Tiszaföldvár-Martfűt), s merőben másként alakult életük a későbbiekben. Az egyes települések történetének felvázolása hosszas és sajátos vizsgálatot tett szükségessé.