Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
580 TISZASAS kor a sasiak megfutottak, még akkor is visszajártak szőleiket művelni. 25 A török 1683. évi Bécs alá vonulásakor kálvinista vallású halászok éltek itt, a telkes jobbágyokat az állandósult adóztatás, rekvirálás tönkretette, 1695 és 1700 között a helybenmaradt 2-3 halászcsalád mellé új gazdák kezdtek betelepedni. 1705-1706-ban Rabutin hadai elől a csongrádiak is ide húzódtak. 26 A települést azonban 1709-ben a portyázó „rác" seregek elpusztították. 27 1715-ben - a császári katonaság beszállásolásának terhei miatt - a tiszasasiak áttelepedtek a csongrádi Újfaluba, ahonnan 1716-ban tértek vissza. 28 A 18 visszaköltöző család mellé később Szentesről, Kecskemétről, Szatmárból, Tiszapolgárról, Bánhorvátról és Jászberényből telepedtek ide. A Csépát újratelepítő családok közül a Czuczok 1723-tól két éven keresztül Sason laktak, s onnan munkálták a csépai határt. 29 1748-ig Tiszasas lakossága erősen megszaporodott, a gazdák száma 73-ra emelkedett, s mivel a szűkös határban nem volt elegendő feltört szántóföld, sem az állatoknak legelő, Szelevény pusztára szerettek volna átköltözni. Ezt a vármegye nem engedélyezte, mégis többen átszöktek. 30 A népesség száma a következőképpen alakult: 31 a J Ev 1561 1563 1571 1643 1647 1675 27 háztartás 14 háztartás 24 háztartás 3 család 1/3 porta 1/2 porta 1679 1686 1712 1715 1720 1726 31 telkes 1/2 porta 11 háztartás 41 háztartás 49 háztartás jobbágv 1736 1746 1752 1770 1828 74 háztartás 64 háztartás 90 háztartás 97 háztartás 98 háztartás Ebben a jobbágyfaluban 1809-ben egyetlen olyan köznemes családfő sem volt, akit nemesi felkelésre köteleztek volna. 32 A község lélekszámának alakulása 1786-tól 1960-ig: 33 Ev 1786 1816 1825 1836 1844 1855 845 986 1193 1335 1373 1412 1865 1869 1880 1890 1900 1910 1413 1521 14H8 1679 1736 1674 1920 1930 1941 1949 1960 1682 1877 1876 1868 1810 A gyarapodás 1869 után kevésbé gyors ütemű és kiegyensúlyozatlanabb, mint a megelőző évszázadban volt. Külterületen 1949-ben 91, 1960-ban 78 fő lakott. 34 5. A XIII. század folyamán a Rátót-ncmbeli Nagy Leustach birtokában volt. Első említésekor, 1348-ban királyi birtok, 1450-ben a Vezsenyi családé. 1472-ben Kinizsi Pál foglalta cl, akinek halála után özvegye Horváth Márknak lett felesége. Mohács után is a Horváth és a Vezsen\ i családé volt a falu. 1552-ben Gömöri Zay Ferenc kapta adományul, ez a család volt a birtokos a XVI. század végéig. 35 A XVII. század közepén Szuhav Mátyás birtokába jutott, de tőle - a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt - a kincstár 1674-ben elkobozta, s Tiszasas kincstári birtokká és a csongrádi kamarai uradalom részévé vált. 3 ' 1
