Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
546 TISZAPÜSPOKI ökör, 194 tehén, 1330 juh, 16 méhkas. Panaszként jegyezték fel, hogy nincs a közelben piachely, a lakók kénytelenek termékeiket Pestre szállítani eladásra. Ugyanakkor a püspöki uradalomé volt egy kocsma, egy mészárszék, egy tiszai hajómalom egy kerékre, egy szárazmalom a falu mellett két kerékre, egy kocsma a Tinóka hídjánál, cédulaház, amelyet az uradalmi tiszt csak dézsmáláskor használ. A tiszai halászatot az uradalom a községeknek adta ki bérbe évi 70 forintért. A talajt most már maguk is terméketlennek tartották, ezért a lakók inkább sertéstenyésztéssel foglalkoztak, állatokkal kereskedtek. 1789-ben, a II. József-féle kataszteri felmérés szerint a jobbágyok termése a következő volt: 9536 pozsonyi mérő búza, 4376 pozsonyi mérő árpa, 4462 q édesszéna és 2109 q savanyú széna. 1824-ben a község 8463 kisholdnyi határából 5640 kisholdat, azaz 66,65%-ot víz borított. 113 1837-ben Fényes Elek is megemlékezik sertéstenyésztéséről, halászatáról és sok szénájáról, nádjáról. 114 A művelési ágak így alakultak a jobbágyfelszabadítás után: 115 Szántó Rét, kert Szőlő Legelő Erdő Nádas Terméketlen 879 247 974 1291 1900 777 Összesen 5951 5798 6069 6996 7259 7705 6536 1852-ben feltűnő a szántó kicsi volta (23%), a legelő (38%), s a rét (kert) (24%) jelentős részesedése. A folyószabályozások módosították a képet, megnövelték a szántók arányát. A legelő és főként a terméketlen terület a legeltető állattartás visszaszorulásával nagymértékben csökkent. 1944-ben a búza vetésterülete 1350 kh, az árpáé 163 kh, a rozsé 1 kh, a kukoricáé 513 kh, a burgonyáé 16 kh volt. A búza és a kukorica 5 q-t termett holdanként, az árpa és a rozs 4 q-t, a burgonya 14 q-t. 116 A XVIII. század végére jelentős mennyiségűvé vált a jobbágyok birtokában lévő állatállomány. 1799-ben 118 jármosökröt, 6 cimborás ökröt, 274 tehenet, 268 borjút és üszőt, 160 hámos lovat, 26 csikót, 44 sertést és 1217 juhot írtak össze. 117 Az állatállomány a XIX-XX. században a következőképpen alakult: 118 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh 1382 3911 3947 4809 4905 4387 4212 1440 369 347 59 40 60 247 1 8 15 23 69 2250 1518 1476 958 871 865 633 44 188 135 469 593 7 2 1 5 Év 1852 1895 1911 1935 1942 1952 1957 1962 Év db db db db db db db db Szarvasmarha 253 758 679 457 488 538 508 514 Ló 382 360 418 370 359 228 228 116 Juh 1487 918 240 157 549 356 332 1113 Sertés 1406 1695 1059 743 1113 1542 2309 1852-ben Palugyay Imre külön megemlékezik sertéstenyésztéséről, tehát ez már ekkor is jelentős, de mértékéről számadattal nem rendelkezünk. 119 Nagyszámú a juhállomány. A legelő nagysága, a füvelő rétek magyarázzák a szarvasmarha-tartás nagyobb arányát. A számot természetesen az uradalom nagyobb igásjószág-állománya is emeli. Az állatállomány 1944 januárjában 303 tehénből, 5 bikából, 149 borjúból, 330 lóból és 827 sertésből állt. Ez az állomány ugyanezen év decemberére a következőképp csökkent: 118 tehén, 52 borjú, 46 ló, 253 sertés. 120 1952-re a szarvasmarhák száma meghaladta a II. világháború előtti szintet, az 1950-es évek végén nagyarányúvá vált a sertéstartás, s 1962-ben kiugró a juhállomány növekedése.
