Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZAÖRVÉNY 527 „Még néhány hónappal ezelőtt a járás leggazdagabb községe volt, a lakosság munkája és szorgalma révén..., most a lakosság nagy szegénységben él" - jelenti a tiszafüredi helyettes főszolgabíró 1945 januárjában.

71 Ekkor már az FKgP, az SZDP, a PDP helyi szervezetei működtek a községben.

72 A nemzeti bizottságba egy 1945. január 5-i jelentés szerint a pártok a következő személyeket jelölték: Komlósi Lajos, Csesznok Rudolf, Koroknai János, Szabó Jenő, Csesznok Elemér, dr. Kemény Imre, Mikula András, Kövér József, Váradi Mihály, Oláh József, Csesznok András, B. Nyika József. Elnöke Csesznok Elemér községi bíró, az FKgP jelöltje lett.

73 A földigénylő bizottság tagjai Váradi Mihály, Mező József, Bakos József, Muliter Mátyás és Tasi Dezső voltak.

74

1945 áprilisában 134 föld- és 52 házhely igénylőt tartottak nyilván. A földigénylők közt 199 kh területet osztottak ki ekkor.

75 A földreform során - 1947. november 30-ig - összesen 777 kh területet parcelláztak fel 212 tulajdonos közt.

76 Az 1947. évi országgyűlési képviselőválasztás eredménye: az MKP 87, az FKgP 72, az SZDP 35, az NPP 32, a Demokrata Néppárt 71, a Radikális Párt 9, a Független Demokrata Párt 137, a PDP 0 szavazatot kapott.

77 1950-ben a tiszafüredi járás Tisza bal parti részét Heves megyétől Szolnok megyéhez kapcsolták, így Örvényt is, melynek a neve a következő évben Tiszaörvény lett.

78 A községi tanács 1950. október 26-án alakult meg. Elnöke id. Seres Zsigmond lett. A tanácsi apparátus létszáma 4, a tanácstagoké 31 fő volt. A tanácstagok foglalkozási megoszlása: ipari munkás 3, értelmiségi 4, paraszt 24, ebből szegényparaszt 21, középparaszt 3, egyéni dolgozó 20, tszcs-tag 4.

79 Első termelőszövetkezeti csoportja a Dózsa volt, amely az 1951-es zárszámadási adatok alapján 216 kh földterületen 22 fővel gazdálkodott.

80 6. Az egri püspökség birtokaként jelenik meg az oklevelekben, s a XVII. század kivételével - amikor a török elől Kassára menekült püspökség birtokait a nádor világiaknak adományozza - a mindenkori püspök tulajdona 1804-ig, a kassai káptalan felállításáig. 1775-ben, az újratelepedés után 2 évvel 25 telkes jobbágy és zsellér lakja. Az 1784-87. évi népszámlálás adatai is érzékeltetik a közeli betelepülést:

81 Pap Nemes Tisztviselő Polgár Polgár és paraszt örököse 21 Paraszt 22 Zsellér 39 Egyéb 8 Szabadságolt katona 1-17 éves sarj 58 Egvütt 148 Nők 137 Jogi népesség 285 Társadalma differenciálatlan, csak jobbágyok, zsellérek és családtagjaik lakták. A betelepítéskor a Nagykunságból a földnélküli irredemptus és inquilinus réteg képviselői, Borsodból pedig zsellérek érkeztek. A telepítés eredményességét mutatja, hogy 10 év alatt a jobbágyok és zsellérek együttes száma 2,5-szeresére növekedett. 55 család élt 37 házban, ez az együtt élő nagycsaládok magas számára enged következtetni. 1829-ben 50, 1852-ben 59 ház volt a faluban. Ebből 5 urasági, telkes 29, zsellér 20, 1 telken 2 ház: 2. A lelkész 1, a község pedig 2 házzal rendelkezett.

82 2 egésztelkes, I 3/4-telkes.