Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

NAGYKÖRŰ 45 épületfát és tűzifát kis füzeserdejük adott, s kendeiföldjük is volt. 1737-ben a tágas határban főleg őszi búzát termesztettek, téli-nyári legeltetésre a szomszédos falvak marháit is felvállalták. Volt itt bőséges nádas, földesuruktól bérelt halászati lehetőség.

117 1770-ben 813 kishold a szántóterületük. A jobbágyföld birtoklásmódja az ekéstelek. Földesúri majorüzem nem volt. A Haller-részen - az úrbéri kérdőpontokra adott válaszok alapján - az egészhelyes jobbágy fizetett 2 forintot, 1 pár csirkét, 1 zsákot, 25 tojást, minden fejőstehéntől 1 icce vajat, minden termő gabonából heteddézsmát; az Orczy-részen minden pár vonómarhától 30 krajcárt, az egészhelyes 40 tojást, 1 pár csirkét, dézsmául nyolcadot; a Sághy-részen gabonából tizedet s a föntebbiekhez hasonló termény szolgáltatást. A többi földesúr részén nem volt sem robot, sem dézsma, mert összes szolgáltatását az egészhelyes 10-14 forinton megváltotta. A Haller-részen az egészhelyes gazdának 18, az Orczy-részen 12 db földje volt, s a többi uraság részén is hasonlóan. „Szőlleink, nyári és téli legelőink, nád- és gyékénytermő rétünk vagyon. Szántóföldjeink szikesek, soványak, gyakori trágyázás kell" - vallották a jobbágyok.

118 Az 1771. évi úrbérrendezés megszüntette az újraosztásos földközösséget, s a földesúr költségén lebonyolított kiméréssel minden gazda a határ meghatározott dűlőiben 4-5 nagyobb darabban, véglegesen kapta ki a telkéhez tartozó földeket, réteket. Ekkor 193 kapás szőlőt is műveltek. A falu határát másodosztályúnak minősítették, s így 28 kishold szántót és 12 kaszás rétet mértek ki egy egész jobbágytelek számára. A szántóföld nagysága ekkor 847 kisholdra emelkedett.

119 A II. József-féle kataszteri felmérés szerint 1 év alatt 5768 pozsonyi mérő búzát és 1969 pozsonyi mérő árpát termeltek. A határnak körülbelül 30%-a a földesúré volt, s mintegy 70%-a volt az úrbéresek kezén.

120 1839-ben határa 12530 hold, ebből szántó 1600 hold, szárazon levő legelő 1500 hold, „víz alatti" (vízjárta) legelő 2500 hold, szőlő 250 hold, belső telek 200 hold, kaszáló 4500 hold - mind „víz alatti" -, állandóan vízzel borított 1980 hold. A szántóföldből úrbéri 1211 hold, majorsági 389 hold.

121 „Földének kevés része homokos, s ez igen szép rozsot és zabot terem, a nagyobbik része szikes, vízállásos, terméketlen, melyben kétszeres termesztetik, zab és silány árpa" - írja földműveléséről Fényes Elek.

122 A határ művelési ágak szerinti megoszlása:

123 Év 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh Szántó 1382 5212 5153 7488 7551 7341 6939 Rét, kert 790 1402 1327 158 124 178 413 Szőlő 80 72 98 133 124 186 132 Legelő 5601 1608 1622 417 384 387 461 Erdő 123 61 65 114 176 Nádas 43 12 10 1 1 1 Terméketlen 617 1242 431 864 1082 1187 1273 Összesen 8513 9548 8764 9122 9331 9394 9394 1843-ban arról panaszkodtak a lakók, hogy „mihelyst a Tisza legkevesebbre is kiönt, azonnal sem szekéren, sem gyalogul csak a szomszéd helységekbe sem mehetünk által". Határukat ekkor hét helyen kiépített és összesen 5000 öl (kb. 9 km) hosszú töltés védte az áradástól. 1843-ban a Monostori nevű töltést erősítették, de a Nagyfoknál, Monostor derekánál, Hidaslaposon, a Rezes- és Anyita-foknál is voltak gátak ekkor.

124