Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

454 TISZAINOKA 1770. 1771. 1851. évi úrbérrendezés úrbérrendezés adóelőtt után összeíráskor 6 6 9 egész 13/16-od 49 24 42 18 42 116 262 kishold 241 kishold 282 kishold Telekmennyiség Telkes gazda Házas zsellér Úrbéres szántó Az 1771. évi úrbérrendezés a telkesgazdák felét földnélküli zsellérré minősítette vissza, s akik megmaradtak gazdának, azok is csak parányi földterületet kaptak. Ekkor jött létre a Roth család örökébe lépő gróf Teleki József földesúri magángazdasága, amely 1788-ban 388 kh majorszántón gazdálkodott. 1851-ig a Teleki, Kubinyi, Tihanyi földesurak szántóállománya 1930 kisholdra növekedett, míg a paraszti szántók terjedelme változatlanul 280 kishold maradt, s közben a földnélküliek száma háromszorosára emelkedett.

74 A II. József-féle összeírás a következő társadalmi rétegeket tünteti fel:

75 Pap 1 Nemes 2 Tisztviselő 1 Polgár Polgár és paraszt örököse 37 Paraszt 45 Zsellér 68 Egyéb 36 Szabadságolt katona 1 1-17 éves sarj 109 Együtt 300 Nők 255 Jogi népesség 555 A táblázatból az első pillanatra kiderül, hogy a faluban a zsellérek száma igen jelentős, már ekkor lényegesen többen voltak mint a jobbágyok. A nagyszámú zsellérség nyári idénymunkára járt a környékbeli majorokba, az itt szerzett arató- és cséplőrészből, meg némi szőlőmunkából élt, valamint a majorok terménykészleteit fuvarozta Pestre.

76 A jobbágyfelszabadítást záró adatok a következők: 1850/51-ben 180 ház volt a faluban, ebből 15 urasági, 42 telkes jobbágyi, 116 zsellérház. Ide számították a lelkész és a tanító házát, illetve a község tulajdonát képező 2 épületet. Három olyan beltelket is összeírtak, ahol két ház állott egy telken. Ugyanekkor összesen 9 egész 13/16-od jobbágytelek volt a faluban. Ebből 20 negyed, 4 fél, 1 háromnegyed és 1 tizenhatod telek volt.

77 A falu elszegényedése, a zselléresedés mértéke Tiszainokán volt a legnagyobb a tiszazugi falvak között. Itt az urbárium életbelépése után alakult ki ez a helyzet, más falvak nagyobb földet, szabadabb állapotot tudtak maguknak biztosítani.

78 De a nagybirtok további erősödése is megfigyelhető. 1895-ben a község 2 gazdasága esik a 100 kh fölötti kategóriába, a 100 kh alatti gazdaságok száma 178, s ezek mintegy 45%-a törpebirtok (1-5 kh). Az elszegényedés súlyos voltát még jobban kifejezik a következő adatok: 1900-ban a kereső lakosság 38,79%-a mezőgazdasági munkás, a cselédek aránya 15,24%, egyéb napszámos 1,38%. Ez összesen 55,41%, ami a legmagasabb arány a Tiszazugban.

79 A közlekedési útvonalaktól elzárt falu a kitűnő révátkelőhely ellenére is csupán a mezőgazdaságból élhetett meg. Jól mutatja ezt a részletes foglalkozási statisztika is:

80