Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

418 TISZAGYENDA A külterületi népesség száma 1949-ben 535 fő, az összlakosság 28,5%-a volt, 1960-ban 19,7%-a, 400 fő.

24 Az Árpád-korban már létező település, a XV. század elején, eddig ismeretlen ok miatt elnéptelenedett. 1402-ben elpusztásodott faluként említik,

25 1414-ben pedig egy oklevél tanúsága szerint „Gyanda vacua et habitatoribus destituta", (Gyanda üres és lakosaitól megfosztatott).

26

1435-ben még mindig pusztaként tűnik elénk.

27 Az elnéptelenedett helység a XV. század második felében ismét feléledt. 1548-ban már 37 dézsmaköteles jobbágyot írtak össze, s ez a szám nem maradt el a környező községek átlagától.

28 A dézsmajegyzékekben és a török defterben szereplő névanyag alapján lakossága - néhány kivételtől eltekintve - magyar volt.

29 A XVII. században hol pusztaként, hol pedig faluként említik. 1672-ben a decimátor leírja, hogy Gyendán nem tudta az esedékes tizedet behajtani, „mivel a Rebellisek minden Nap Közöttök lakván nem engedtek fel jönni".

30 Tehát a helység ekkor még lakott, azonban 1683 körül a törökök tatár segédcsapatai feldúlták,

31 s ezt a csapást az itt élő közösség már nem heverte ki. Gyenda mintegy 250 évig puszta maradt, s területén a XVIII. század során csupán egy-két katolikus család élt.

32 A XIX. század közepétől kezdve azonban nagymértékű bevándorlás figyelhető meg, mely összefüggött az itt folyó uradalmi gazdálkodás munkaerő-keresletével, s az ún. Végess-féle szőlőterület kiosztásával, ami újabb vonzó tényezőt jelentett.

33 A század végére népessége már megközelítette némely környező település lélekszámát. A XX. századi népszámlálások szerint lakossága kivétel nélkül magyar volt, a lélekszám alakulása azonban változó képet mutat, mert az 19001910 közötti gyors növekedést visszaesés követi, majd az 1920-1930 közötti emelkedést 1941-re megint visszaesés váltja fel.

34 A felszabadulást követő időszakban a falu népességének száma folyamatosan emelkedő tendenciát mutat.

35 5. A település a középkorban Heves, a XVI. század közepétől Heves és KülsőSzolnok, 1876-tól Jász-Nagykun-Szolnok, 1950-től Szolnok megyéhez tartozott. Egyházszervezetileg a kezdetektől fogva napjainkig az egri egyházmegye része.

36 Mint már említettük, a XV. század első felében a falu elnéptelenedett, azonban a XVI. századra adózó népességének száma már elérte a környező településekét. Az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben említett temploma még 1571-ben is fennállt.

37 A hódoltság korában a község a szolnoki szandzsákhoz tartozott.

38 A XVI-XVII. századi felmérések szerint - ha olykor megcsappanva is - népességének törzse egyhelyben maradt. 1683 körül azonban ezt a szilárd magot is elpusztította, illetve szétszórta a törökök tatár segédcsapatainak támadása.

39 Az egykor virágzó falu mintegy 250 évig jogállását tekintve puszta maradt. Földjeit 1728-ban már a roffiak használták,

40 s később bár hivatalosan csak 1872-től - közigazgatásilag is Tiszaroffhoz csatolták Pusztagyendát.

41 Az anyaközség elöljárósága havonta mindössze egyszer tart külterületi hivatalos napot a gyendai lakosok között. Az 1930-as években az igazgatási, rendészeti és más ügyeket a helyben lakó ún. marhalevél-kezelő, tanyai esküdt, egy dobos, valamint egy rendőrtanácsos intézi. Ugyanekkor önkéntes tűzoltóság is van Gyendán.

42 Pusztagyenda felszabadulása, 1944. október 13-a után

43 életre hívták a különböző demokratikus néphatalmi szerveket. 1945. április 14-én a Tiszaroffi Nemzeti Bizottság 40 tagja közé a gyendaiak 13 főt delegáltak.

44 Egy 1945. április 18-i és 30-i jelentés szerint Pusztagyendán már önálló nemzeti bizottság dolgozik, mert a település önálló községgé alakulása folyamatban van. A bizottság elnöke Forró Imre volt, tagjai Bagi Imre, Vámosi Zsigmond, Bene András és Háry János.

45 Másnap megalakult a Pusztagyendai Földigénylő Bizottság, melynek munkájában 14 MKP-tag is részt vett. 1948-ig összesen 3216 kh földet osztottak ki a településen.

46 1945 márciusában már jegyzői kirendeltség működött Gyendán,

47 s ugyanebben az évben lakosai kérik a puszta községgé való alakítását. A belügyminiszter