Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

TISZABURA 323 Bura negyedik osztályba sorolt határában 1771-ben 32 kishold szántó és 12 kaszás rét tartozott egy jobbágy telekhez. Az egész telek három nyomásra volt felosztva. 1789-ben a község határterülete, művelési ágak szerinti osztásban az alábbi képet mutatta: szántó 1752 kh, rét 3760 kh, kert 5 kh, legelő 2535 kh, szőlő 91 kh, erdő 74 kh. 1828-ban Taskony puszta határában feküdt az első nyomás, a második a közép-ráta közepén volt, míg a harmadik délen, a roffi határnál. A XIX. század elején telepítenek szőlőt a burai jobbágyok. Földjeiket nem trágyázták, mert tüzelőként hasznosították a trágyát. A Tisza árja a határt állandóan elöntötte, s belőle csak a szigetek maradtak kint.

105 1799-ben Vályi András azt írja, hogy „legelője elég, száraz malmai is vágynak, réttyei jók, nádasa és sássá elég, földgyei őszi vetésre termékenyek, épületre fát a Tiszán jó móddal szerezhetnek, tavaszi vetésre földgye hibás, szőlő hegye nincs, piatzozása messze harmadik osztálybeli".

106 Fényes Elek 1837-ben sok marhájáról, lováról és juháról emlékezik meg, feltehetően ezek a földesűri gazdasághoz tartoznak.

107 Ugyanő 1851-ben már változott szerkezetű gazdaságról ad hírt: „földje kisebb részben homokos, nagyobb részben fekete és igen jól terem rozsot, repcét, dohányt, répát; állattenyésztése különösen a birtokos uraknál díszlik".

108 A felsorolt növények is az uradalmi gazdálkodás módjáról tanúskodnak, s nem a paraszti gazdaságokéról. 1780 táján készül el a nagykunsági települések összefogásával a Mirhó-fok elzárása, amelynek 500 ölnyi gátja Burát is védi az árvizektől.

109 A gátépítés ellenére végig küzd a település a Tisza árjaival. Csak a kimaradó szigetek alkalmasak tavaszi vagy őszi vetésre. 1824-ben 11920 magyar holdnyi határából 5300 holdat, azaz a terület 44,47%-át víz borítja. 1864-ben a község vezetői így jellemzik határukat Pesty Frigyes kérdőívére adott válaszukban: fokok, erek és szigetek húzódnak és vannak a határban, illetve mélyedések és tavak, fertők. A Tisza árja járja a határt, s a halmokat használják szántásra (pl. Alsó és Felső Nyakashalom, Ganajos, Lovászhát, Szilashát, Bónishát). A Mirhó-gát mentesítette a Szigethátat, a Bakasorhátat. A későbbi Tisza-szabályozások pedig korábban nád- és sástermő helyeket tettek alkalmas rét- és legelőföldekké (Harcsás fenék, őllőtó, Lepénytó, Tüzértó).

110 1858-ban Vásárhelyi Pál tervei szerint Buránál átvágás és új meder készült. Az átvágás 2315 méter, az átvágott kanyar hossza 10974 m és az elért rövidülés 8659 méter.

111 Újabb nagy vízrendezésre a Tisza II. vízlépcsővel kapcsolatban került sor, s ez Bura taskonyi határrészét érintette elsősorban. A ma kiskörei vízlépcsőként emlegetett és megvalósult duzzasztómű kezdetben burai vízlépcsőként szerepelt a szakirodalomban.

112 Határban az egyes művelési ágak megoszlása így alakult:

113 Ev 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh Szántó 2099 4712 4541 6361 5513 5560 5265 Rét, kert 1674 1632 1193 509 393 400 248 Szőlő 92 91 87 198 125 141 129 Legelő 3448 1264 1210 847 483 555 683 Erdő 190 210 301 338 695 Nádas 108 57 9 1 4 Terméketlen 1437 1655 1694 1047 1012 998 879 Összesen 8858 9411 8924 9172 7828 7996 7899