Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
318 TISZABURA a Kompold család kezén van, s határbejárásokkal írják körül. 48 Műemléknek számító csúcsíves templomát, amelynek bizonyos részei ma is állnak, az ezt követő időszakban építhették a buraiak. 49 Hogy Burát a Rozgonyiak után kik birtokolták, nincsenek rá adataink. Taskony később közbirtokos nemeseké lesz. 50 A török hódoltság korában számos végvári vitéz, kapitány jutott itt birtokhoz. Tóth Dezső szerint Burán 1561-ben a Recskyek, 1576ban a leleszi Nádasdyak, majd a Both család, a csegekátay Kátayak, a buzini Keglevichek, Désán István, 1685-től pedig a roffi Borbélyok szerző őse, Balázs nyertek birtokot. A XVIII. század elején a kincstár is igényt tartott bizonyos részekre. A részbirtokok alapján több család is birtokosának tekintette magát. 51 1674-től ismeretesek lelkipásztorai, 1678-ban Tolnai János ón kannát készíttetett az egyház számára, amely megtalálható az egyház klenodiumai között ma is. Ez egyben annak is bizonyítéka, hogy bár a község később elnéptelenedett, voltak visszatérők, akik menekítették az egyházi kincseket. 52 1693-ban részleges elnéptelenedés következett be. 1692-ben még fizette az állami kapuadót, de 1696-ban csak azt említik, hogy halászok lakják. 53 Földesuruk, Désán István 1699-ben újból telkes jobbágyokat kívánt betelepíteni, ezek számára az uralkodótól hároméves közadómentességet is kieszközölt, s ez a könnyítés valóban idevonzott a távoli megyékből is sok új telepest. A megye álláspontja szerint ez a mentesség sérelmes a régóta helyben lakó adófizetőkre, mert így ezek viselik az összes terhet. 54 1700-ban Bodai István, 1704-ben Makrancai Péter a lelkészük. Utóbbi ezüst kelyhet is csináltatott az egyház számára. 55 A rác támadás virágzó falut tesz tönkre, s pusztít el 1704-ben. Ekkor azonban még nem következhetett be végleges pusztulás, mert 1706-tól betöltetlen lelkészi állása. 56 Ugyanekkor szenvedi meg a hadak járását Taskony is. 1706-ban végleg elnéptelenedik Rabutin hadainak vonulása miatt. 57 A puszta falu határát három évtizeden át csak a földesurak használták. Az 1828. évi országos összeírás készítői úgy vélik, hogy területe a földművelésre alkalmatlan. 58 Ugyanakkor Taskony pusztára 1716-ban már engedély nélkül visszaszivárgókról van tudomásunk, s 1720-ban 4 kis házat (kunyhót) találtak itt az adóösszeírók. 1728-ban 8 ház, 4 kunyhó és 7 verem (lakás) volt lakott. Összeírtak itt egy egésztelkes, gazdálkodó kisnemesi, 25 félekés (cimborás) telkes jobbágyot, 3 igátlan házas zsellért és 2 házatlant. 59 Földuruk, báró Szeleczky Márton 1731-ben azért kesereg, mert Taskony falu népe szerinte élhetetlen, nem áll rá az állandó gabonatermesztésre, amelyből ő, a földesúr is dézsmát vehetne; jobbágyai „a szántáson nem kapnak, szőlejük nincsen, juhot nem tartanak, csak az halbul élhetetlenül tengődnek. Ha csak az tekintetes vármegye az Tiszán túl való népre száz pálcza büntetés terhe alatt nem fogja meg parancsolni hogy ki-ki vonó marhát tartson, szántson, vessen, szőlőt csináljon és eggyel mással gazdálkodjék, kereskedjék, mindörökké olyan élhetetlen lesz annak a földnek népe". 60 Szeleczky báró azonban elviselhetetlen robotterheket rótt rájuk, s a Taskonyban megtelepedettek 1733-ban az akkor újranépesedő Derzsre, Abádra, Szalókra, Szöllősre, Kunhegyesre, Nánára, Kiskörére széledtek el. 61 Sikeresebb volt és végleges is Bura puszta újranépesítése. Ezt a pusztát 1737-38ban Roffról, Derzsről átköltöző jobbágyok kezdték benépesíteni. Számukat 1740-ben a pestis elől menekülő törökszentmiklósiak, kunhegyesiek, madarasiak és kenderesiek is gyarapították. Földesurukkal, Recsky Istvánnal és Györggyel robotváltó szerződést kötöttek, földesúri tartozásaikat, robotukat készpénzzel, taxával váltották meg, az uradalom erdejéből pedig építkezéshez szükséges fához jutottak. Mikor a Recskyek a szerződésen felül akarták terhelni őket, át akartak költözni a Szeleczky birtokot használó özv. Forgáchné birtokrészére, de ezt a megye nem engedte meg. 62
