Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

266 SZOLNOK elején a Téglagyár (1910), a Cukorgyár (1914).

213

1930-ban megépül a Gabonaraktár, 1936-tól pedig megkezdi működését a Papírgyár, valamint a felszabadulás után már nem működő Gaál Gépgyár, Lakatos és Mérleggyár.

214 A város ipari negyede a Tisza mellett, a folyás irányában alakult ki. Egy 1926-ban kiadott Almanach szerint a Cukorgyár Rt. Gaál Imre Gépgyár Rt., a Schwarz Testvérek Ecetszeszgyára, a szolnoki Asztalosárugyár Rt., Ösztreicher Lipót és Fia Szeszgyára, Kádár Elek Tükörgyára, özv. Galambos Miklósné Szappangyára, két tégla- és cserépgyár, öt fatelep és négy malom jelentette a város nagyiparát

215 a már korábban említetteken kívül. Szolnok ezzel az iparstruktúrával az 1930-as években a jelentősebb városok közé emelkedett. Az ipartelepek száma szerint 25 gyári jellegű létesítményével a negyedik helyen állt, s az előállított iparcikkek értéke szerinti sorrendben is a hatodik. Ekkor legnagyobb ipartelepe a Cukorgyár, amely szezonban ezren felüli munkást foglalkoztat, s az ország 13 hasonló gyára közül a harmadik a termelés rendjében. A nehézipart Szolnokon ekkor két gyár képviseli: egy vasáru- és mérleggyár, amely főleg tizedesmérlegek gyártásával foglalkozott, és egy gépgyár, amely vasszerkezetei és fémöntvényei révén szerzett nevet. Hat faipari telepe és egy asztalosárugyára, egy cukorgyára, négy malma, egy ecetgyára, egy jéggyára, egy bélésvattát gyártó textilgyára, két nyomdája, két téglagyára és egy tükörgyára volt, azaz 25 gyár jellegű ipartelep jelentette a gyáripart ekkor Szolnokon. Ez a közép- és kisipari műhelyekkel együtt 670 ipari üzemet és műhelyt jelentett együttesen. A kis- és kézműiparosság legjelentékenyebb csoportját a ruházati iparba sorolható cipészek, csizmadiák, szabók és borbélyok alkotják, s mellettük kiemelkedő jelentősége van még 42 egységgel a henteseknek és mészárosoknak, 27 üzemmel a pékeknek, 55 műhellyel az asztalosoknak, 21-gyel a kovácsoknak, 20-szal a lakatosoknak és 16 műhellyel a bognároknak. Együttes számuk 1930-ban 688, akik közül 615 férfi és 73 nő. Az önálló iparosok között 12 gyártulajdonos, 40 iparos pedig a nagyobb ipartelepek közé tartozó nem gyári jellegű, de erőgéppel dolgozó üzemet vezet. A kisipari üzemek és műhelyek közül 325 dolgozik alkalmazottal. A szolnoki iparosság tehát a város lakosságának jelentékeny részét alkotja ebben az időben.

216 Az 1944-es háborús események meglehetősen nagy károkat okoztak Szolnok gazdasági életében. A nyártól rendszeresen ismétlődő bombázások nemcsak az ipari üzemek állagát rongálták meg, de a háborús körülmények között akadozott a nyersanyagellátás, és alaposan tönkrementek a felszerelések is. Ugyancsak baj volt az energiaellátással is. November 4-én felszabadult ugyan a város, de az üzemek az előbb említett gondok miatt csak jóval később kezdték meg a termelést.

217 A termelés a Járműjavítóban, a Cukorgyárban és a Papírgyárban indult meg legkorábban.

218 Ezek helyreállítása gyorsabb ütemben történt mint a kisebb üzemeké, s az induláshoz az üzemek jelentős állami támogatást is kaptak. A kisüzemek tulajdonosait az inflációs körülmények és a tőkehiány nagyobb mértékben érintette. Az államosítás jelentős változást hozott. 1948-ban a Papírgyár és a Cukorgyár, 1949-ben a tíznél több munkást foglalkoztató vállalatok kerültek állami tulajdonba. A köztulajdonba került ipartelepeken az állomány (termelőeszközök, nyersanyagkészlet és készáruk) felmérése után megkezdődött a tervszerű iparszervezés. Elsőként a legelőnyösebb elhelyezkedésű telephelyeket fejlesztették, s így került sor a Tisza-malom, a gőzfűrészek közül a Tiszavidéki Rt. telepének fejlesztésére, míg a másikat átprofilírozták és Bútorgyárként fejlesztették tovább. A fejlesztésekkel párhuzamosan új beruházások is történtek. így létesült 1952-ben a Tiszamenti Vegyiművek első részlege Kénsavgyár néven, ugyanebben az évben a Szolnoki Tejüzem, a Tisza Bútorgyár, 1954-ben a Szalma-cellulózgyár, majd 1959-ben a Papírgyár I. nagy rekonstrukciós beruházása. 1960-ban 9572 fő dolgozott az iparban, ami azt jelentette, hogy az ezer főre jutó iparban foglalkoztatottak száma 192,5 fő volt. A nagyipari üzemek fejleszté-