Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
SZOLNOK 239 Félegyházi Miklósnak, majd pedig devecseri Chronon Andrásnak, később Perényi Miklósnak adományozta. Kun Gotthard halála után Werbőczy István kapja meg, de ezt Perényi Péter javára Ferdinánd 1540-ben megsemmisíti. 50 1560-ban az egri káptalan Parlaghy Györgyöt és a Horváth testvéreket iktatta Szolnok birtokába, 1568-ban II. Miksa Dombai Anna leányát, Henyey Margitot, Werbőczy unokáját helyezte viszsza a város birtokába. A mohácsi vésztől tehát kettős adományozás folyik, mindkét király számot tart Szolnokra, s a török elfoglalta birtokot is tovább adományozzák párthíveiknek. 51 A korábban a szegedi náhijéhez tartozó Szolnok és környéke új török közigazgatási központ és a kádi székhelye lett. A szolnoki szandzsák központja Szolnok, szultáni khász város lett magyar és török polgári lakossággal. A törökök ittlétéről, ipari tevékenységéről a szolnoki vár leletei tanúskodnak. 1561-től Szegedi Kiss István fogolyként, de szabad mozgását is megőrizve itt raboskodik, s kezdi meg a környék református hitre való térítését. 52 A szolnoki vár mellett Mahmud bég 1562-ben fahidat építtetett a Tiszán. 53 Ugyanezen évben Balassa Menyhért királyi Magyarországhoz való pártolása miatt a török Szolnok ostromától tartott, ezért Ibrahim budai pasa másfél hónapig állomásozott Szolnok alatt. 54 1595-ben Miksa hadai sikertelenül ostromolták Szolnokot. 55 A szolnoki várról számos látképes ábrázolás maradt ránk, ezekből a két részre osztott vár helyzetéről, belső építményeiről, építési módjáról, tágabb környékéről, sőt a Tisza-hidakról egyaránt képet nyerhetünk. 56 A török kor végére a város török és magyar polgári lakossága már meglehetősen összecsiszolódott, erről Karkecz Alajos Ferenc-rendi szerzetes XVII. századra vonatkozó feljegyzések alapján így írt: „... e század első felében (XVII.) a bekövetkezett békés időszak hazánk fiait mind Szolnok, mind más városban annyira megbarátkoztatta a törökkel, hogy a Scyta és Muselman nem egyszer iddogálnak egy pohárból Jézust és Mahometet is együtt dicsérvén." 57 1685-ben a török ostrom nélkül adja fel a várat, s ettől kezdve kamarai birtok lesz. 1696-ban Heves és Külső-Szolnok megye összeírása szerint a várost mindkét nemzethez tartozó őrkatonák lakják. A magyar katonák a török által hátrahagyott, de nem saját, hanem császári házakban élnek, a számuk körülbelül 300. 58 1697-ben a Tokajiféle felkelés újabb hadszíntérré teszi Szolnokot, a kurucok feldúlják a várost, de nem sokáig birtokolják. 59 1703-ban tíz napi ostrom után szeptember 24-én kerül Rákóczi kezére a város és válik a kurucok alföldi hadműveleteinek kiindulópontjává. II. Rákóczi Ferenc 1706 júniusában a Gazdasági Tanácshoz intézett rendeletében a szolnoki reformátusoknak templom építésére telket és parókiának való házat kívánt kijelöltetni. 60 1706-ban Rabutin hadai elől a kurucok elvonulnak a várból és felgyújtják, lerombolják erődítményeit. Bár Károlyi Sándor még ez évben visszafoglalja, a várnak 1710-ig nincs katonai jelentősége. Rákóczi seregei ekkor újra megszállják, a védművek jelentős részét helyreállítják, de Csajághy Imre várkapitány szabad elvonulás fejében októberben a vár feladására kényszerül. 61 Botár Imre szerint Szolnokot a katonák alapították meg, ugyanis az itt állomásozok külön Katonavárost alkotnak. A XVIII. század folyamán a város lakossága állandóan növekszik, területe terjeszkedik, s a század utolsó évtizedében négy tizedre osztják a települést. 1747-ig a Katonaváros önálló közigazgatású, de ekkor megszüntetik jogi különállását, s a kamara földesúri joghatósága alá kerül, ugyanúgy, mint a város többi része. 1702-től ugyanis a város egyértelműen a budai Kamarai Tiszttartóság főhatósága alá tartozik. 62 1702-ben még a város pecsétjében - melynek körirata Sigillum oppidi Szolnok - alul ekevas, felette, a széleken búzakalász, közepén kivont kard szerepelt. Az újabb pecsét, rajta a pelikán 1761-től használatos, körirata ugyanaz, mint a korábbi pecsété volt. 63 Szolnok városa az 1767. december 6-án kötött szerződése sze-
