Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

SZOLNOK 237 végi tatár betörések nézetünk szerint Szolnok jelentőségét a lakosság megtartásában csak fokozták. Kívánatos volt a várfalak mögé, katonák védelme alá beköltözni. Botár Imre leírja, hogy az ott élő katonaság nem zsoldot kapott, hanem a lakosok szolgáltatásából tartotta fenn magát. A XVIII. század első harmadában összeírt polgári lakosság magyar nevű. Német iparosok - mint Botár Imre megállapítja - Mária Terézia korában telepednek meg inkább, s a kamarai várost lakják. Ebben az időszakban külön német város alakul ki, s a német sótisztviselők, az itt állomásozó német katonák a magyar többség ellenére hosszú ideig sajátos jelleget adnak a városnak. Az 1848 után Szolnokra járó osztrák festőművészek még német ajkú polgári lakosokkal tarthattak fenn közvetlen kapcsolatot. E festők témája azonban éppen a túlnyomó többségben lévő magyar parasztnépesség volt.

35 Szolnokhoz tartozott több középkorban elpusztult falu (Alcsi, Ácsi, Kovácsi, Szanda, Felsővarsány), ezeket a XIX. század folyamán a szaporodó népesség tanyákkal telepíti be. A tanyás részek később Szolnokból kiváló, majd a városfejlődéssel ismét beolvadó településekké alakulnak, attól függően, hogy az országos koncepciók az új falvak alapítását vagy a település-koncentrációt tartják fontosnak. A XVI. század közepétől a népesség így alakult:

36 Ív 1571 1696 1713 1715 1720 1747 46 adózó férfi 20 család 5 befogadott 78 adózó család 76 háztartás 96 család 230 lakott ház 1770 1771 469 telkes 72 zsellér 381 telkes 149 zsellér Év 1786 1828 1869 1880 1890 1900 6271 10979 15847 17150 20748 25 042 1910 1920 1930 1941 1949 1960 ^8406 33060 39248 42756 37 520* 46275 * Szandaszölős nélküli adat. 1910-ben az összes külterületi lakosok száma 3720 fő volt. Alcsipusztán 630, a Csöböréren 97, Kisszandán 60, Ószandán 368, a Szandai szőlőkben 775, az Ugari tanyákon 1597, Újszandán 283 lakos élt. 1949-ig Szolnok külterületi népességének aránya és száma tovább nőt. Ekkor a később községgé alakult Szandaszőlőssel együtt a külterületen élők száma 8349-et tett ki. 1960-ban 2698 volt a külterületi lakosság száma.

37 5. A Szolnok területéről és közvetlen környékéről előkerült honfoglalás kori sírok a terület korai megszállását bizonyítják, csakúgy, mint a település neve, s az, hogy már az államszervezéskor ispánsági székhely, megyeszékhely lett. Györffy György úgy véli, hogy ez a terület összefüggött a Csongrád megyei Bor-Kalán nemzetség szállásterületével, ahhoz tartozott. Mint Ispánság igen korán alakulhatott meg, ezt tanúsítja, hogy 1046-ban Szolnok ispánt Szent Gellérttel együtt ölik meg. Hogy ilyen neves és hatalmas egyházi személyiség körében tartózkodott, egyben e hely jelentőségét is mutatja.

38 Mint ispánsági székhely egyházi központtá is vált, s valószínűleg az I. István rendelte tíz templomépítő falu (város) központja volt. Később, a XIII. században is hozzátartozott Roff, Fegyvernek, Gyenda, Szajol, Ballá, Püspöki, Kemej és Fokoru