Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
SZANDASZŐLŐS 185 6. Mezőgazdasági jellegű sajátos település már létrejötte alapján is. A Keglevich családtól Szanda pusztán már 1766-ban béreltek legelőt a szolnokiak. 53 A szőlőskertek telepítése után a szolnoki bérlők hegyközséget hoztak létre, melynek élén a hegybíró állott. 54 A XVIII. század végén alakult hegyközséget az 1880-as évek elején egy korszerűbb érdekvédelmi szervezet, a közbirtokossághoz hasonló szőlőbirtokosság váltotta fel. Ennek élén közgyűlés állott, melyen minden birtokos részt vehetett. A közös cél elsősorban a szőlők védelme volt (legeltetett állatoktól, növényi és állati kártevőktől stb.), ezért a szőlőcsőszöket még lőfegyverrel is ellátták. A belügyminiszter a szőlőbirtokosság szabályrendeletét 1884-ben hagyta jóvá. 55 Szandapusztán a századfordulón a kisbirtokosokon kívül jelentős számú mezőgazdasági cseléd is élt. A Wodianer-féle gazdaságban 1895-ben 96 mezőgazdasági cselédet alkalmaztak. 56 1930-ban pedig már 137 mezőgazdasági cseléd és 170 mezőgazdasági munkás lakott Szandán. 57 A cselédek túlnyomó többsége Nagyszandán, a Nemes-féle uradalom területén élt. Szandapuszta sűrűbben lakott központi részén viszonylag kevés nincstelent írtak össze, ennek oka a XVIII-XIX. századi bérleti gazdálkodásban keresendő. 58 A település birtokviszonyai a felszabadulás előtt sajátosan alakultak. Egyfelől a többezer holdas Wodianer-, illetve Nemes-uradalom, másfelől pedig a 10 kh-nál kisebb gazdaságok sokasága határozta meg a birtokstruktúrát. A Nagyatádi-féle földreform ezen a helyzeten nem sokat változtatott. Csupán néhány szolnoki tisztviselőnek tette lehetővé, hogy Ószanda-Újtelepen parcellát vásárolhasson. 59 1930-ban öt szandapusztai kisbirtokos rendelkezett 10-50 kh-ig terjedő földterülettel, 129-nek viszont csak 10 kh-on aluli birtoka volt. 60 A döntő változást az 1945. évi földreform jelentette, amikör a Nemes-féle uradalmat felosztották. Ez a gazdaság nemcsak Szandapusztán, hanem Szolnok város egész területén is az egyetlen olyan nagybirtoknak számított, melyből a szegényparasztság földigényét ki lehetett elégíteni. A több mint négyezer kh-as uradalmat a szandai és a szolnoki igénylők közt teljesen felosztották. A kisszandai részen pedig a földhözjuttatottaknak 150 négyszáz négyszögöles házhelyet mértek ki. 61 A föld- és házhelyosztások hozzájárultak a település népességszámának megnövekedéséhez és az önálló községgé alakuláshoz. A birtokmegoszlás 1949-ben: 62 Birtokok száma: 50 kh-on felül 1 15-25 kh 2 10-15 kh 27 5-10 kh 143 0- 5 kh 424 A Szandaszőlőshöz csatolt Tenyősziget birtokstruktúrája eltért Szandapusztáétól. Az 1560 kh területű tanyaközpontban kizárólag mezőgazdasági népesség élt, és ezt a települést is a kisbirtokok nagy száma jellemezte, 63 igazi nagybirtok azonban Tenyőszigeten (régebbi nevén Kengyelszigeten) nem alakult ki. Jelentősebb volt a Nagyatádi-féle földreform után a paraszti középbirtokosok száma. 1930-ban 45 kisbirtokos rendelkezett 10 kh-nál nagyobb, de 50 kh-nál kisebb földtulajdonnal. 44 családfenntartónak pedig 10 kh-on aluli birtoka volt. Ugyanebben az időben csupán egy birtok tartozott a 100-500 kh-as gazdaságok kategóriájába. 64
