Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
94 ALATTYÁN b) Év: 1786* 1869 1880 1890 1900 1910 Év: 4078 1920 2175 1930 2084 1941 2035 1949 2100 1960 2385 2448 2525 2530 2674 2467 * Egy meg nem nevezett praedium adataival együtt, amely valószínű Pusztamizse. A török alatt adózóképes lakossága igen lecsökken, mégsem pusztult el és átvészelte a török hódoltság időszakát. Megmaradását minden bizonnyal annak köszönheti, hogy a Jászság számára is védelmet biztosított. 1700-tól 1703-ig Alattyán népe állítólag Jászalsószentszörgyre köl' tözött át. Földjeit innen művelte. Végleg 1704-ben települt vissza teljes lakossága. 22 Lakói a környező megyékből (Pest, Nógrád, Heves) 1711 után kiegészülnek. 1766-ban néhány szlovák nyelvű lakosról is említést tesznek. 23 A községet mint a római katolikus egyház premontrei rendjének birtokát a reformáció nem érintette. 5. 1212-ben a Váradi Regestrum említi először. A XIV. században többen is igényt tartanak rá. 1399-ben a Kun családé volt, s ekkor Kun Gergely fia László magtalanul elhalván, Zsigmond király a falut Chyrke (Csirke) Andrásnak, Péternek és Jánosnak adta, akiknek több jász településen is volt már részbirtokuk. Ugyanekkor a Domoszlóy, Viszneky, Nánay, Visontay családok is igényt tartanak rá, s jogukat igyekeznek bizonyítani. 24 A Csirke család Abaúj vármegyében volt birtokos, de birtokain ezüst és más ércbányákat találtak, s ezért Zsigmond király Abaúj megyei birtokukat visszavette, s helyette Alattyán, Jánoshida, Kér, Szentjakab, Bödönkút, Szentgyörgy és Ladány községekben adományoz nekik birtokot. E birtokba 1401-ben iktatják be őket. 25 1444-ben a Semsey, 1465-ben a Bolyoki család szerez itt birtokot a Csirke családon kívül. 26 1552-ben Alattyán és az ekkor még faluként meglévő Mizse kuriális nemesek birtokaként szerepel. 27 Azért szerepelhet így, mert a török alatti területeken a földesurak, nagyobb birtokosok nem tudták érvényesíteni birtokjogaikat. 1535-ben ugyanis János király felerészben Pásztói Miklósnak, felerészben pedig a premontrei jánoshidai prépostságnak adományozza a következő helyeket: Jánoshida, Alattyán, Tótkér, Mizse, Tiszajenő, Tótalmás, Szászberek. 28 1550-ben a hatvani szandzsák összeírásában szerepel, s a török uralom végéig a Jászsággal együtt Hatvanhoz és Egerhez tartozik. 29 A XVII. század első felében a Recsky család volt a falu birtokosa, 1652-ben Recsky Zsigmond hogy pénz szerezzen testvérének török fogságból való kiszabadítására, 5 alattyáni jobbágytelket elzálogosít Török Bálintnak és 1654-ben 100 aranyért ugyanő Kalapáti András alattyáni jobbágyának 1 telket ad el, s felszabadítja jobbágyi kötelékéből. A Kaíapáti és Ivanics nevű helybeli családok ezzel a földesúri engedéllyel élve nemességet szereznek 1656-ban. 1661-ben Recsky Zsigmond és György új adományt nyert alattyáni birtokrészére. 1665-ben azonban Recsky Katalin Tahy Ferencné 40 ezüst tallérért Ivanics János kisnemesnek zálogba ad egy jobbágytelket. 30 A községben birtokos Simon István kisnemes is, aki 1626-ban kapta nemeslevelét. 31 A török uralom megszűnésével azonban Alattyán birtokjoga és itt a nemesek részesedése kérdésessé válik. 1691-ben I. Lipót Meiners Kázmér prépostnak a prépostság birtokainak visszaszerzésére védlevelet adott ki. 32 Meiners Kázmért jánoshidai prépostnak nevezik ki és a jánoshidai prépostságot és birtokait, köztük Alattyánt is, személyéhez kötik birtoklásjogilag. Ez azt jelenti, hogy Meiners Kázmér halála után a prépostságot és ennek birtokjogát a csehországi zabrdoviczei apátok kapják meg. 1702-től így már a zabrdoviczei apát Alattyán földesura. 1785-ben II. József rendeletére a premontrei rend is megszűnik. A jánoshidai utolsó zabrdoviczei apát tehát eddig
