Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

MARTFŰ 591 1952 kh szántó rét, kert szőlő legelő erdő nádas terméketlen 385 1957 kh 469 1962 kh 2736 2579 2566 167 103 85 17 161 134 37 37 62 479 összesen: 3342 3349 3326 A múlt századi állapotokkal ellentétben az 1950-es évekre a legelő területe csaknem jelentéktelenné zsugorodik, s a földművelésé a vezető szerep. A terület talaja szőlőtermelésre nem alkalmas. A határában nádas nem található, hiánya is mutatja, hogy a Tisza martfűi oldala mentes minden kiöntéstől. Az állatállomány alakulását a következő táblázat szemlélteti:

53 1952 1957 1962 db db db 101 104 948 82 63 68 16 199 9 427 892 1288 szarvasmarha ló juh sertés Az állatállomány változását alapvetően a termelőszövetkezeti és az állami gazdasági szarvasmarha-, ill. sertéstartás fejlődése határozza meg. 8. Tiszaföldvár pusztáján először a martfűi Téglagyár RT. telepedett meg (kb. 1896). Az 1920-as évek végén már országos hírű vállalkozás, jelentős mennyiségű cserepet és téglát termel. Jelenleg azonban igen előnytelen helyen fekszik, mert beszorult a Tisza, a műút, az állami gazdaság és a cipőgyár közé. Az üzemet 1950-ben államosították, majd 1953-ban villamosították. Ez lehetővé tette gépesítését is. 1949-ben 34, 1953-ban 123 munkást foglalkoztatott. A villamosítást követően ismét csökkenni kezd a munkáslétszám. 1960-ban 96-an, 1962-ben 77-en dolgoztak. Ez azonban nem jelenti az üzem teljesítményének csökkenését.

54 Az 1930-as években Szobotka Dezsőnek jelentős tehenészete és erre épülő nagyobb tejüzeme volt Martfű határában.

55 1941-42-ben létesül a Bata-cég Cikta Cipőgyára, amely a továbbiakban Martfű iparát jelenti. A gyárat 1949-ben államosították, s ettől kezdve megindul nagyarányú fejlődése. 1949-ben 676, 1950-ben 791, 1952-ben 1317, 1954-ben 1541, 1955-ben 1892, 1960-ban 3514 a munkások létszáma. Ha 1949-et 100%-nak tekintjük, 1960-ig 500%-os a létszám növekedése. A gyár főbb termékei: férfi-, női-, gyermekcipők - téli-nyári kivitelben -, különféle használati sportcipők; speciális munka és egészségügyi cipők; gumitalpak, formatalp és talplemez formájában. 1949-ben 697,3, 1960-ban 7851,3 az 1000 párban számolt összes lábbeli termelése. Ha 100%-nak vesszük az 1949-es termelési adatot, az 1960. évi termelés 1126%-os növekedésnek felel meg. A munkások létszámának növekedésével együtt emelkedik a településen a műszaki értelmiség száma is. 1949-ben ez a kategória 127 főt jelentett, 1960-ban 494 az idetartozók száma.

56 Mindez együtt jár a gyár üzemegységeinek fejlesztésével, bővítésével és új egységek létesítésével. A megnövekedett lakosság igényeinek kielégítésére természetesen a szolgáltatóipar is meghonosodik. 1960-ban a téglagyáron és a cipőgyáron kívül állami ipartelepként működik még a