Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

558 KUNMADARAS 1949-ben államosították gőzmalmát és téglagyárát, 1951-ben létrejött az első ktsz is. 1952-ben a szövetkezeti ipart a Mezőgazdasági Felszerelést Gyártó Ktsz asztalos, kerékgyártó és festő részlege, valamint a Kunmadarasi Szolgáltató Ktsz képviselte, az állami ipart pedig az Egyesült Téglagyár Kunmadarasi Üzemegysége. 1960-ban az állami ipartelepek száma 5 (Ma­lomipari Vállalat; 1, Téglagyár: 1, Karcagi Sütőipari Vállalat: 3 részleg), melyek 69 főt foglal­koztattak. A szövetkezeti ipart a Vegyesipari Ktsz: 7, a Karcagi Ruházati Ktsz Egyenruha Sza­bósága: 1 és a Kunsági Egyesült Cipész Ktsz: 1 ipartelepe jelentette. Itt 142 fő dolgozott. A ma­gánkisiparosok száma: 21. 100 Kereskedelme hosszú időn át más városok vásárainak függvénye volt. A kocsmák, csárdák forgalma is gyarapította a község jövedelmét. 1766-ban, 1816-ban, 1838-ban mindössze 2 keres­kedőjét említik. 101 Ennek az az oka, hogy a kunok vámkedvezményekkel rendelkeztek, és maguk bonyolították le kereskedelmi ügyleteiket, a parasztok állatokkal, terménnyel, az iparosok saját termékeikkel kereskedtek. 1811-ben 4 országos vásár tartására kapott jogot, majd később az 1830-as években hetipiaca is volt. Korábban vándorkereskedők bonyolították le a marhakeres­kedelmet, de a tanács a zsidókkal és a görögökkel való alkut az 1830-as években eltiltotta. Csak 1860 után telepedhettek meg a városban a zsidó kereskedők. 102 1879-ben 11 vegyeskereskedőjét említik és ez már a belső, polgári igényű kereskedelem ki­szélesedéséről tanúskodik. 103 Ugyanekkor van egy nagy vendéglője a piactéren, ahol vendégszo­bákat is tartanak fenn, 5 kocsmáját és 9 mellékkocsmáját (valószínű csárda) is megemlítik. 1925-ben a 4 országos vására és 1 hetipiaca mellett 27 kiskereskedőt tartanak számon, illetve a Hangya Szövetkezet boltja bonyolítja le a belső kereskedelmi forgalmat. Emellett 8 kocsma, 2 vendéglő, 2 kávéház és 2 fogadó is működik. 104 1945 májusában jött létre a Dolgozók Szakszer­vezeti és Elosztó Szövetkezete, amely később a szocialista kereskedelem szervezőjévé vált. Mint földművesszövetkezet 1947-ben csak áruforgalom lebonyolításával foglalkozott, de 1948-ban már a Földbérlő Szövetkezetek sorában találjuk. 105 1960-ban 24 kiskereskedelmi bolt, 1 étterem, 1 cukrászda, 6 italbolt, 76 kereskedelmi dolgozót foglalkoztatott és volt egy 10 férőhelyes szállo­dája is. 106 9. Kunmadaras művelődését alapvetően meghatározta az a tény, hogy a XVI. században la­kói a Nagykunság egészével együtt felvették a református vallást és ezzel Debrecen szellemi von­záskörébe kerültek. A XVII. századból 7 lelkészének nevét ismerjük, akiket 1631-től a Debreceni Kollégium bocsátott ki. 1730-ban Kunmadaras már temploma fennállásának centenáriumát ün­nepli. 1746-ban az egri egyházmegye katolikus kiküldötte írja, hogy a kálvinisták 180 éve vannak a faluban. 108 Prédikátorai között olyan neves személyiséget is találunk, mint Sinai Miklós, és ké­sőbb az 1848/49-es szabadságharcban is jelentős szerepet játszó Helmeczi József, illetve Fogarasi Gábor, aki a debreceni Kollégium kiküldött praeceptoraként az iskolai élet megformálásán dolgozott. 109 A rektorok névsorát 1714-től folyamatosan ismerjük, s tudjuk, hogy 1766-ban már 1, 1769-től 2, 1783-tól 3 praeceptora is van a madarasi iskolának. A leánytanulókat valószínűleg kezdettől fogva külön oktatták. 1787-ben már 2 tanítója volt a leányoknak is. 1806-ban az egyik, 1823-ban a másik iskolai épületét is felújították. 110 1804-ben 1 iskolamester (rektor) és 3 praecep­tor foglalkozott 281 fiútanulóval, s a leányokat (252) 2 leánytanító oktatta. 1828-ban a fiútanu­lók száma 404, a leánytanulóké 370 volt. 1838-ban már 3 leánytanítóról tudunk. 111 1844-ben a rektort rektor-professzorrá minősítették. Az első rektor-professzor Fogarasi Gábor volt, aki Pestalozzi módszerét igyekezett meghonosítani. Az iskola emelkedése az ő kivételes tudásával függött össze. 112 1852-ben a reformátusoknak 6 osztályos polgári iskolája volt, ahol 6 tanító ve­zetésével 322 fiú- és 274 leánytanuló tanult. 113 1852-ben a református egyházközség a latin isko­lát magángimnáziumként kívánta fenntartani, de később az iskola megszűnt. 114 1864-ben 7 taní­tó foglalkozott 213 fiú- és 233 leánytanulóval. Azonban megjegyezték, hogy 259 hattól tizenkét éves korú iskolaköteles gyermek nem látogatja az iskolát. 115 1879-ben 7 tanteremben 7 tanító

Next

/
Oldalképek
Tartalom