Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

Kunmadaras 1. Kunmadaras Szolnok megye északkeleti részén a Hortobággyal határos területen fekszik. A Nagykunság legészakibb községe. Határa igen kötött talajú, réti csernozjom és sztyeppesedő réti szolonyec jellemzi, lefolyástalan, szikes terület, élővize nincs.

1 1960-ban lakóinak száma: 8463, népsűrűsége: 55,1, határterületének nagysága: 26713 kh, lakóházainak száma:2135.

2 2. 1391: Madaras,

3

1439: Madoras,

4 1535: Kun de Madaras,

5

1557: Madarász,

6

1567: Madaras,

7 1571: Madaros,

8 1618: Modoros,

9 1670: Madarász,

10 1672: Madarász," 1675: Madaras,

12 1976: Madarász,

13 1687: Madarász,

14 1699: Madaras,

15 1702: Madarász,

16 1713: Madaras,

17 1731: Madaras,

18

1793: Nagy Kun Madaras,

19 1799: Madaras,

20

1828: Madarász,

21 1852: Madaras,

22 1879: Madaras,

23 1911: Kunmadaras,

24 Mai köznyelvi használata: Madaras. Kéttagú szóösszetétel: a) Kun-: Vö. bevezető, b) -madaras: személynév eredetű földrajzi név. Nevét első ismert birtokosáról, a Madaras nevű családról kapta.

25 3 Kunmadaras-Nagyüllő egykori vízfolyás északi partján szántás közben bronzkori agyagedények kerültek elő, amelyek bronzkori urnatemetőre utalnak. Nagymezőn a Gergely-halom fábiánkai részén, valamint a gacsai határrészen, a Pápai és a Szőke tanya közelében is találtak bronzkori leleteket.

26 A Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyve szerint az előkerült római kori cserép és lándzsahegy, valamint Marcus Aurélius ezüstdénárja a szarmaták környékbeli települését jelzi. Kunmadarastól északra a Határ-halmot átfogó csatorna III. szakaszának kezdetén 3 honfoglalás kori sírt tártak fel, amelyből kengyel, zabla és lócsont került elő.

27 Utcás, tanyás település, határában pásztorszállások voltak. Építkezését a belterületen a lopott tornácos házak, a tanyákon a tüzelős ólak jellemezték. Tagolt paraszti társadalmában a gazdák, középparasztok, munkások és pásztorok élesen elváltak. Paraszti gazdaságait legeltető állattartás (szarvasmarha, ló, juh), gabona- és kukoricatermesztés jellemezte. Viseletük egykoron a nőknél a bársony főkötő, a kunsági kisbunda fekete hímzéssel, a férfiaknál a díszes hímzésű suba, s főleg a módosoknál a szűr volt. Pásztorviseletük, karikásuk és pásztorfaragásuk is nevezetesnek mondható. Szokásaik közül a köri (kaszinói) mulatságok, a pásztorok újévi ajándékozása, a zajkeltés, a karácsonyi kántálás, az újévi alakoskodás emelkedett ki. Hitvilágukban a táltos hit, tudós pásztor történetek domináltak. Eleven volt a betyárvilág emléke, a históriák, balladák, népdalok, s erős kun öntudatuk. Sáriné gyógyító asszony, Takács Sámuel állatgyógyító, Nagy József „veszett orvos" volt.

28 4. Kunmadaras környéke az Árpád-korban feltehetően az Aba, Örs és Bors nemzetségek szállásterülete volt. Az Üllő és a Tomaj nemzetség birtokai is ezen a részen feküdtek. Középkori falvakként tarthatók számon a ma már csak határnevekben élő kunmadarasi területek: Üllő, Gergely, Gacsa. Amikor a kunokat betelepítették, az Olas nemzetség költözött Kunmadaras környékére. A mai Kunmadaras határában Madarason kívül Fábiánt és Sebestyént (ma Fábiánka) is kunok alapították.

29 Kunmadaras története azonban Madaras György jászkapitány birtokba helyezésével kezdődött. A kapitány Jászkiséren lakott, de birtokai Kisér, Kunhegyes, Madaras irányába húzódván, lehetőséget teremtettek arra, hogy a jászságiak és a kunságiak között népmozgás indulhasson meg.

30 Ilyenformán a mai Kunmadaras helyén különféle népelemek ötvöződtek, de meghatározó szerepük mégis a kunoknak volt. Mióta áttekintő képünk van az egész Kunságról, Madaras mindig Kolbászszék részeként szerepel.

31