Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

KUNHEGYES 531 5. 1311-ben Hegyesegyház néven említik először. Ebben az időben nemcsak a kunoknál, de még az előbb megkeresztelkedett jászoknál sem találunk egyházas helyet. 1393-ban Éliás fia Miklós birtoka volt.

41 1420-ban állítólag István fia Demeter és Pál nevű kunok voltak Kunhegyes birtokosai. Az adat hitelét kétségessé teszi, hogy Kakatot, - amely önálló kun hely - Kunhegyessel azonosították.

42 Hegyesegyház 1459-ben egy Lajos nevű nemes birtoka volt, - legalábbis részben - és ekkor Guthi Országh Mihály nádor Kenderessy Balázsnak adományozta fele részben.

43

1489-ben Kenderessy Benedek volt résztulajdonos Kunhegyesen, de ekkor átörökítette 4 puszta telkét Kolbászszállásról származó felesége, valamint gyermekei részére.

44 1520-ból tudjuk, hogy Lajos Máté nevű nemesnek részbirtoka volt Kunhegyesen, de ekkor a birtok a királyra szállott, ő pedig Kenderessy Mihálynak adományozta.

45

1521-ben Báthori István nádor Hegyes, Tomaj, Bánhalma és Gyenda faluk határperében intézkedett. Ebből az oklevélből kiderül, hogy Kenderessy Mihály is birtokos volt Kunhegyesen.

46 Báthori István 1523-ban is intézkedett Kolbászszék és Hegyes közötti határperben.

47 Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy Kunhegyes nem volt kun község, de a kunoknak is voltak itt birtokaik. E birtokokhoz adományok, családi kapcsolatok révén jutottak hozzá. A legnagyobb birtokos a Kenderessy család volt, amely szintén rendelkezett kun kapcsolatokkal. Kunhegyes határát azonban különböző perek során mindig élesen elkülönítették mind a kun, mind a magyar településekétől. Feltehetően ezért nem szerepelt Kunhegyes Kolbászszék községei között a XVI-XVII. században, de éppen a kun birtokosok révén lehetett már a török időkben kun jogú hely. 1571-ben Kunhegyest a török öszszeírók Karcag, Kolbász, Bocsa, Fábiánsebestyén, Asszonyszállás és más kun községek között írták össze és nem a Tisza-menti településekkel szerepelt egy sorban. Természetesen ez lehet fekvéséből következő sorrend is, de 1552-től - így a török defterben is - az addigi Hegyes név helyett mindig Kunhegyes néven szerepelt. Bizonyos, hogy a kunok egyre nagyobb tömegben szivárogtak be ide, s a XVII. század végén egyértelműen kun községgé vált. Igaz, hogy a Pentz-féle összeírás (1699) - szemben a többi elpusztult községgel - nem tud visszamenőleg adómennyiséget kimutatni Kunhegyesnél, tehát korábbi nyilvántartásuk nem volt erről a településről. Hasonlóan kezeli az 1699. évi összeírás az időközben kun községgé emelkedett Túrkevét is.

48 Kunhegyes a tizenötéves háború időszakában elnéptelenedett. 1618-ban az elpusztult kun helyek között sorolták fel. 1626 májusában Eszterházy Miklós nádor megerősítette a kunok kiváltságait, felsorolván a kun községek puszta helyei között Kunhegyest is. 1629-ben ugyanő megengedte, hogy Kolbászszék 11 elpusztult szállását - köztük Kunhegyest - Szabó Márk kun kapitány és több társa haszonbérelhesse. Ettől kezdve indult meg újranépesedése és 1640-ből már református egyházáról, templomáról, prédikátoráról és oskolamesteréről tudunk.

49 így érthetővé válik az is, miért nem volt vitás a XVII. század végén Kunhegyes kun volta. Maga a nádori adminisztráció a XVII. század elejétől következetesen a Kunsághoz tartozónak vette, Heves megye azonban csak később ismerte el odatartozását. A második tatár betörés a török elleni felszabadító háborúk után lakosságátfutásra kényszerítette. 1698-tól már újra feltünedeztek volt lakói. Pentz bizonyára azért sorolta mégis a puszták közé, mert ekkor községi élete még nem szerveződött újjá. Mindenesetre 1698-ból Szódai Mihály lelkészéről van tudomásunk, s arról, hogy a községi élet is megindulóban volt.

50 A német lovagrendnek történő eladatás után lakói a mocsarakba menekültek, s így próbáltak ellenállni az új földesúr igényeinek. Feltehetően ezért tekintették 1702-ben pusztának. Ennek ellenére a Rákóczi-szabadságharc idején már népes község volt, jelentős bázisa a kuruc mozgalomnak.

51 Nagy Bálint nagykun kapitány Kunhegyesen is toborzott Rákóczi számára katonákat, s 1704-től kezdve Kunmadaras, Kunhegyes, Karcag és Kenderes térsége vált a kuruc csapatok gyülekező helyévé. Ezért törtek rá a Kunságra ' 1704. június 28-án a rácok, de ezt ekkor még csak Karcag és Madaras szenvedte meg. 1705 májusáig vissza tudták tartani a rácokat a kuruc csapatok, amelyeknek Kunhegyes és Madaras volt a fő táborhelyük. 1705. május 24-én azonban Kunhegyest és Madarast is felprédálták. A polgári lakosság nem szenvedett a betöréstől, mert Rákóczi rakamazi birtokaira telepítette őket. A kun-