Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

KUNGYALU 521 A települést 1944. október 7-én szabadította fel a Katkov vezérőrnagy vezetése alatt álló 7. Szovjet Gépesített Hadtest.

45 A felszabadulás után már a Tanácsköztársaság és a Horthy-rendszer idején is a munkásmozgalomban aktívan tevékenykedő Tigyi Antal és társainak vezetésével a községben is megalakult a kommunista párt.

46 1950-ben a Tanyai Tanács terveinek megfelelően

47 a Cibakházához tartozott Gyügér és a Kunszentmártonból kivált Gyalu pusztákat egyesítették és önálló községgé alakították. Kunszentmártontól 4191, Cibakházától (Gyügér) 1883 kat. holdat csatoltak át.

48 Kungyalu mint önálló település sem fejlődött a várakozásnak megfelelően, ezért 1966-ban újra egyesítették Kunszentmártonnal. 6. A XV. században a községet a Vass család birtokolta.

49 A hódoltság idején 1675-ben 3

/j,

50 1686-ban már csak % portát

51 írtak össze. A XVII. század végén és a XVIII. század elején elsősorban nagykunsági, Békés, Csongrád és megyebeli családok népesítették be. 1703-ban 12,

52

1723-ban 20 jobbágy élt a faluban. A jobbágyok közül csak a megyéből - Tiszakürtről és Mezőtúrról - érkezettek adóztak, a többiek nem.

53

1725-ben Molnár János és Molnár András armális nemesek, valamint Török János bírón kívül 15 jobbágy család lakta. Birtokosa a betelepülés idején Jantó János volt, aki 1722 körül költözött Gyalura a Zemplén megyei Tállyáról.

54 Bél Mátyás az 1730-as években gondozatlan, szegényes, nyomorúságos, szűkös határú településként ábrázolta, amelyet csupán egy-két kálvinista lakott.

55 A XVIII. század közepén a pusztává visszasüllyedt Gyalu birtokosa a gróf Serényi család volt

56

.1789-ben a nemesi szántóföldek összeírásának idején a pusztát már gróf Almásy Pál kezén találjuk.

57 A közeli Kunszentmárton lakosai többször árendáltak kisebb-nagyobb részét

58

, majd a XIX. században egy új tulajdonos tűnik fel, Kecskemét város, mely az 1850-es években a gyalui földek kb. felét (2600 kh-t) mondhatta magáénak.

59 A múlt század végén és századunk első évtizedeiben 2-3 nagyobb (gr. Almásy és Pappszász család) és több mint 100 kisebb birtokos osztozott a puszta területén.

60 1930. évi népszámlálás szerint a lakosok legnagyobb része - családtagjaikkal együtt 415 fő - mezőgazdasági cseléd és munkás volt, akik jórészt az Almásy uradalomban dolgoztak. Az iparban és a közlekedésben a keresők jelentéktelen hányada, mintegy 6%-a helyezkedett el.

61 A felszabadulás után a földművesszövetkezetektől függetlenül 8-15 fős termelőcsoportok alakultak a megye több helységében, így Gyalun is.

62 1951-ben szervezték meg a Zöldmező Tsz-t,

63 mely alapját képezte a nagyüzemi gazdálkodásnak. Az átalakulás és a fejlődés okait, gyökereit szemléletesen tárja elénk Márkus István: „Fel kell tételeznünk, hogy olyan helyeken, mint Kungyalu... a fejlődés azért indulhatott meg korán és bontakozhatott ki erőteljesen, mert a volt uradalmi és tanyai cselédséget, amelynek sem középparaszti hagyományai nem voltak, sem „városa", vagy „faluja", amelynek visszahúzó társadalmi normái érvényesülhettek volna, könnyebben sikerült már az első években a tsz-nek megnyerni, a későbbiekben pedig ez a réteg egyértelműen a nagygazdaságnak köszönhette viszonylag gyors anyagi-társadalmi emelkedését."

64 Kungyalu társadalmi változásának fontos állomásához érkezett 1959-ben, amikor termelőszövetkezeti községgé vált.

65 A lakosság foglalkozás szerinti megoszlásában nem következett be jelentős változás az 1930. évi állapotokhoz képest. 1960-ban a keresők legnagyobb része továbbra is mezőgazdasági munkával kereste kenyerét; az iparban és a közlekedésben dolgozók száma alig több mint 10%.

66 7. A XVIII. század első felében a nagyarányú betelepülés megindulása előtt a Jantó János és Steösszel László szolgálatában álló pásztorok lakták.

67 Birtokosai később is elsősorban legelőnek használták a puszta területét. A kunszentmártoniak több alkalommal árendáltak Gyalun