Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

• 34 SZOLNOK MEGYE körvonalazódott a későbbi Hármas Kerület. 1699-ben, majd 1702-ben így is írták össze, s ettől kezdve viselik hivatalosan is az egyes községek a kun, illetve jász előtagot nevükben.

72 A Jászság a többi területhez viszonyítva erősebb gazdasági adottságokkal, meglehetősen ép településhálózattal élte át a török hódoltság időszakát. A Nagykunság településhálózata már jelentősebb károkat szenvedett. Csupán Karcag és Kunmadaras került ki viszonylag épen a mintegy másfél százados török uralom alól. Megyénk Heves-Külső-Szolnokhoz tartozó részein a megmaradt települések nagyfokú önállósodáson mentek át. Megerősödött a paraszti közigazgatás, községi élet (paraszt vármegyék). A visszatérő földesurakat, akiknek ősei niajd százötven éve hagyták el birtokaikat, többször rá tudták kényszeríteni kedvezőbb feltételek biztosítására, s általában nem süllyedtek vissza jobbágyi állapotukba. Jobbágy voltuk sok helyen csak szimbolikus, névleges volt (Mezőtúr, Tiszaföldvár, Tiszafüred). Ugyancsak sikerült a török hódoltság időszakában több, korábban nem kiváltságos településnek a Nagykunsághoz, vagy a Jászsághoz csatlakozni (Túrkeve, Kunhegyes, Kenderes, Jászladány, Jászalsószentgyörgy, Jászszentandrás). Ha nem is sikerült állapotukat véglegesíteni, kedvező feltételeiket később is tudták biztosítani maguknak.

73 1699-ben a Jászkunságot összeírták abból a célból, hogy felmérve gazdasági erejét, elzálogosíthassák a Német Lovagrendnek. A Jászkunság ezzel taxás jobbágyi sorba süllyedt 1745-ig, amikor Mária Terézia megengedte, hogy lakói saját magukat kiválthassák a jobbágyi állapotból.

74 Közben csak földesuruk változott 1727-1731 között, amikor a zálogbirtokot előbb HevesKülső-Szolnok vármegye, majd a pesti Invalidus kórház megbízottaihoz rendelték.

75 Az 1745-ben bekövetkezett redempció megerősítette a jászok jogait és lehetővé tette, hogy Jászberény központtal kiváltságos helyzetet élvezve megszilárdulhasson a Hármas Kerület. Ha részei eltérő képet mutattak is - hiszen korábbi történeti fejlődésük meghatározó volt - mégis sok közös vonásuk volt, s társadalmilag, gazdaságilag, kulturálisan egyaránt elhatárolódtak a Tiszavidék községeitől. Önálló közigazgatási rendszerük, belső társadalmi berendezkedésük és jogrendszerük 1876-ig megmaradt, leszámítva a Bach-korszak átmeneti állapotát. A Külső-Szolnoki terület népe aszerint élvezett községenként más-más jogállást, hogy milyen szerződést sikerült földesurával kötnie. Igen sok a taxás község, s ezek népe lényegében önálló gazdálkodást folytathatott. A Földváry család a Tiszazugban szinte minden községben évi taxa fejében szabad kezet engedett a jobbágyoknak. A Haller és Hellebrohth családok is hasonlóan jártak el. A telepítő Almásy család pedig éppen e környezet hatására adott nagyobb szabadságot Törökszentmiklós és környéke népének. Kivételt jelentett az Orczy család abádszalóki és Új szász környéki birtokteste, illetve a Podmaniczkyak Tiszaföldvár, Martfű, Vezseny területén fekvő birtokai. Mindketten majorsági gazdálkodásra rendezkedtek be, s elég erősek voltak ahhoz, hogy megtörjék jobbágyaik ellenállását (Szalók, Tiszaföldvár, Vezseny), illetve elűzzék a visszatelepülőket, s helyükre majorsági cselédeket hozzanak (Szászberek, Újszász, Fegyvernek, Martfű).

76 A Rákóczi-szabadságharc idején a megye egyes részei állapotuknak és történelmi múltjuknak megfelelően különböző szerepet játszottak. Mivel a Jászság volt gazdaságilag a legerősebb, reguláris hadseregén kívül elsősorban a hadsereg élelmezését segítette elő Rákóczi oldalán. Tartalékai még a szabadságharc végén is jelentősek lehettek, hiszen Dél-Hevesre és a Jászságra támaszkodva tervezte Rákóczi újabb hadműveleteit 1710-ben. A Nagykunság a hadak felvonulási területe és állomáshelye volt, lakossága pedig Rákóczi rakamazi birtokain húzódott meg. Érthető a két kiváltságos terület Rákóczi mellé állása, hiszen tőle remélték eladatásuk feloldását.

77 A megye többi részei közül Szolnok stratégiai jelentősége miatt, Mezőtúr és Varsány Rákóczi birtok volta miatt juthatott nagyobb szerephez. A XVIII. század végleg kialakította a polgári és egyházi közigazgatási kereteket. A Jászkunság önállósodott Jászberény székhellyel, s a XVIII. század folyamán a Nagykun Kerület székhelye felváltva Karcag és Kisújszállás. Ugyanekkor a volt Külső-Szolnok a kishevesi részekkel együtt Heves és Külső-Szolnok szerves részévé vált, külön kerületet alkotva. Szolnok egy ideig még német katonai székhely, de a béke időszakban stratégiai jelentősége megszűnt, s csupán gaz-