Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
344 JASZKISER 1720 1745 1760 1766 83 gazda 144 redemptus 168 redemptus 189 redemptus 70 irredemptus 80 irredemtpus 6 inquilinus b) Év: 1786 1828 1869 1880 1890- 1900 2684 5302 5039 5771 5973 6692 Év: 1910 1920 1930 1941 1949 1960 6652 6750 7070 7258 7585 7280 A XVIII. században népes, sőt bizonyos fokig már túlnépesedett hely. 1785-ben a Bácskában fekvő Pacsérra, Kulára, Ómoravicára települtek ki tömegesen kiséri családok. 27 A redemptusok és irredemptusok, illetve velük kiköltözött cselédeik száma összesen 155 volt. 28 A redempcióban megvásárolt Kisszálás puszta is vett fel lakosokat, bár nem sokat. Jelentősebb kiköltözés történt 1890 körül Tápiószele Halesz nevű határfeszébe, majd az erdélyi Marosludasra az 1900-as évek elején. Kunhegyesre idők folyamán több család szivárgott át. 29 5. 1391-ben annak a Madaras családnak volt birtoka Kiséren, amelyik egyben Kunmadarason és Kunhegyesen is birtokos volt. 30 Ugyancsak birtokosok voltak itt a Temesváriak is, de ez nem jelenti azt, hogy a falu urai lettek volna. A török alatt végig jász jogú hely volt, s 1550-ben a török defterdárok úgy emlékeznek meg róla, mint olyan helyről, amely a Jászsággal együtt egy összegben adózott a „királyok idejében". 31 1425-ben Zsigmond Mócza Miklós íiliszteust, kiséri lakost országos nemessé emelte. Az addig szedett királyi adót a kisériek ezután a Mócza családnak fizették, de mindez nem jelenti Kisér jász kiváltságainak csonkítását. 32 1536-ban a török elpusztította Jánoshida, és Alattyán községeket, feltehetően Rassangháza is ekkor pusztult el, s menekülhettek lakói részben Kisérre. 33 Kisér valamennyi török és magyar összeírásban szerepelt a XVI-XVII. század folyamán, így lakói a mocsarak védelmében valószínűleg megmaradtak, ha csökkent számban is. 34 1657-ben Semsey György a jászkunok kapitánya Rassang birtoklását a kisérieknek biztosította. 35 A kisériek folyamatos megmaradását, vitalitását bizonyítja különben az is, hogy 1670-ben határpert folytattak Hevesivánnyal, azzal a községgel, amellyel már 1391-ben is határvitáik voltak. A per során idősebb emberek nyilatkoztak arról, hogy itt a 15 éves háború időszakában is éltek és laktak. 36 Kisér folyamatos lakottságát bizonyítja az is, hogy 1600-ban keletkezett református egyháza, amikor a mezőkeresztesi csata és Eger eleste után sok református talált Kiséren menedéket. 1626-ból pedig már folyamatosan feljegyezték lelkészeit - kivéve az 1674-1702 közötti időket, az ellenreformáció bénító időszakát -, s 1645-ből való úrasztali tányérja is. Egy 1690-ből fennmaradt jegyzőkönyv szerint már rendszeres iskolai oktatás is folyt a reformátusoknál. 37 1699-ben emlékeztek a lakosok arra is, hogy mit fizettek évente a töröknek Eger eleste előtt. 38 1699-ben tiszta református lakossága volt, egy fatemplomot tudott magáénak. Ezt a templomot Sőtér Ferenc Pest megye alispánja erővel elfoglalta és katolikus pátert tett oda. A kiséri asszonyok szekérre kötözték és kizsuppolták a községből. Emiatt évekig tartó hosszú pereskedés kezdődött, amelynek eredményeként végül is 1710-ben megtelepedtek a katolikusok a községben. 39 1705-ben a szécsényi országgyűlésen Tömösváry János vett részt a jászkisériek megbízottjaként. 40 Ugyanekkor 1 bíró, 2 tanácsbeli, 2 tizedes, 1 harangozó, 1 tanító, 2 fuvaros, 1 postás, 2 csordás és l-l gulyás, tehénpásztor, borjúpásztor, csikós, kondás állt a község szolgálatában. Tehát igen fejlett községi szervezetük volt. Rákóczihoz is azonnal csatlakoztak, s 1705-ben 86 férfi állt hadban - közülük 6 elesett, 20 eltűnt 41 -, 1706-ban pedig 14 lovas és 51 gyalogos szolgált. 42 1710. március 25-től április 20-ig
