Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

28 SZOLNOK MEGYE kokkal (Tiszaőrs). A Nagykunság községeibe pedig a Tisza-vidékről, Szabolcs megyéből költöznek be többen a XVIII. század elején. Tokaj-Rakamaz környékével is szorosabb kapcsolatokat tartanak fent etnikailag azért, mert a Rákóczi-szabadságharc idején éveken át itt élt a polgári lakosság. A Nagykunságtól északra, északkeletre és keletre fekvő településekkel még sokáig intenzív házassági kapcsolatot tart fent a Nagykunság.

39 Ez a kapcsolat csak a későbbiekben halványul el. A Tiszazug török alatt megmaradt települései is befogadnak tiszántúli lakosokat, de felvidéki népesség is beáramlik annak révén, hogy egyes földesurak, kisebb nemesek északi birtokaikról is toboroznak lakosságot (Cibakháza, Szelevény, Csépa, Tiszaföldvár).

40 Külön kell megemlékeznünk néhány nagyobb, szervezett betelepítésről, ahol rendszerint a Felvidékről, szomszédos megyékből, de mindig nagyobb területről toboroztak lakosokat egy-egy puszta megszállására. Törökszentmiklós, Szelevény, Nagyiván, Tiszapüspöki, később Fegyvernek, Zagyvarékas tartozik ebbe a típusba. A Tiszaőrsöt újratelepítő református lakosságot 1767-ben elűzik, s újakat telepítenek helyette.

41 Lényegében ekkor erősen elmagyarosodott idegen nép, s nagyobb tömegeiben felvidéki magyarok telepedtek be Szolnok megye községeibe, általában már szilárd faluszervezettel, már kialakult községi közigazgatással rendelkező, integrálódott kultúrájú magyar népesség közé. Csakhamar hasonultak az újonnan jöttek és beépültek az itt talált társadalomba. Megemésztette még a XVIII. század közepén az Orczy birtokra betelepített német iparosság kultúráját is a szaíóki magyarság, s őket is beolvasztotta.

42 Elmondhatjuk, hogy a XVIII. század végére lecsiszolódnak a különbségek megyénk egyes részei között, községi keretekben egységesülhet a török uralmat átélt és újonnan beköltözött lakosság. Legfeljebb néhány olyan település ütött el etnikai jellegével környezetétől, amelynek lakossága merőben új volt, nem olvadhatott össze az itt élőkkel és közel azonos vidékről származtak (Zagyvarékas, Tiszapüspöki, Törökszentmiklós, Tiszaörvény), A XIX. században tovább folyik a megyei részek között az egységesülési folyamat és ezt már jelentősebb betelepülések nem változtathatják meg. Meg kel! emlékeznünk a XIX. század első harmadának végén a Jászkunság görögöket, örményeket, zsidókat és cigányokat távoltartó rendelkezéseinek feloldásáról, amelynek eredményeképpen ezekben a mezővárosias településekben megjelennek állandó lakosként is főként a zsidó származású kereskedők. A görög családok inkább, s már korábban is, megyénk déli részében és Szolnokon kaptak helyet. Számuk azonban jelentéktelen volt. A zsidó származású lakosság csakhamar beépül a helyi társadalomba.

43 Ők azonban vallásilag elkülönülvén egészen a XX. századig kevés családi kapcsolatot létesítenek a helyi lakosokkal. Megőrzik elkülönülésüket. Beszélhetünk már a XVIII. századtól a cigányság megtelepítéséről is megyeszerte, de csak a magyar nyelv átvételét rögzíthetjük náluk, etnikailag - az akkori társadalmi megítélés és nagyfokú kulturális különbség miatt - nem keveredtek a helybeli lakossággal.

44 A XIX. században beköltözők is hasonulnak tehát, amennyire azt a fennálló viszonyok tehetővé teszik. A beköltözők számaránya azonban rendkívül kevés már, s valójában nem bontja meg a XVIII. század végére kialakult képet. Az ekkor megteremtődött, megyeszerte egységesnek tekinthető magyar lakosság településenként és tájanként tovább integrálódott, s helyi kulturális és közösségi egyéni arculatot is kialakított. A XX. század ezt a kialakult képet nem változtatta meg. Szolnok megye népesedési viszonyait a története folyamán nemcsak a betelepedések alakították, hanem különböző hadjáratok, pusztító járványok, s a túlnépesedést levezető kirajzások. Ezek közül csak a kitelepülések függenek össze a belső társadalmi és gazdasági tényezőkkel, míg a többiek a megyét kívülről ért, de belső életét befolyásoló hatásokra vezethetők vissza. Mivel a kirajzásokról községenként bővebben esik szó, s feltártuk azokat az okokat, amelyek a lakosságot kivándorlásra késztették, ezért itt csak említjük ezeket. A kirajzások adatait, mint népesség apasztó tényeket kronologikus sorrendbe illesztjük, s együtt tárgyaljuk a háborús pusztításokkal és a járványokkal. A háborúk és járványok pusztításait célszerű ugyanis kronologikus szempont-