Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
JÁSZDÓZSA 283 7. A dózsaiak már a török alatt használták és művelték Négyszállás határának egy részét. Később sem lehet úgy tekinteni, mint csak a saját határaik között gazdálkodó községet. Tarnaőrsnek a XX. században.több mint egyharmadát birtokolták, de művelték Pusztafogacs (Heves megye) egy részét is. Ugyanekkor más környező községek határában is vásároltak földeket a dózsaiak. Emellett még 1873-ig a kiskunsági Szentlászló puszta egyharmada is az övéké volt. 77 1699-ben van először részletezve a vetésterület és az állatállomány : 78 1699 1713 gabonavetés 222 kila 148 kila árpa vetés 160 kila 312 kila zab vetés 9 kila 3 kila szőlő nincs szarvasmarha 297 db 153 db ló 34 db 29 db juh (kecske) 11 db 374 db sertés 121 db 39 db 1731-ben Bél M. már megjegyzi, hog}' „nagyobb helység mint amit területe kiterjedésénél fogva várnánk... a helyi kicsiny területével puszták közé van zárva, s ha boldogulni akar, támogatást kell keresnie... nincs szőlejük és erdejük." 79 1699-ben Bedekovich L. írja, hogy földjei három nyomásra vannak felosztva és tiszta búzát, de akármely más gabonát bőven termo hely. Ugyancsak ő említi, hogy Berek nevű határrészén a Tárna állandó árvizei megállnak, de a községet nem veszélyeztetik. Kiemeli szarvasmarhatartását Szentlászló pusztán. 80 A szántóföldi terület növelése érdekében 1795-ben Berénnyel és Jákóhalmával összefogva a Tárna vizének szabályozására egy 1000 öles, 5 ölnyi mélységű csatornát építettek. 81 1852-től a vetésterület megoszlására folyamatos adataink vannak: 82 Év: 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh szántó 3434 5304 5178 5515 5560 5452 5342 rét, kert 1491 1038 1139 847 814 995 494 szőlő 57 62 87 146 104 110 71 legelő 1544 304 328 400 457 309 789 erdő 40 6 . 10 19 Í5 148 nádas 10 31 63 23 34 38 5 terméketlen 571 700 434 436 457 530 600 Összesen: 7147 7439 .7235 7377 7445 7449 7449 1879-re már kialakult a mai termelési struktúra. Utána csak a szőlőterülete növekedett az északkeleti határrész tanyásodásával. Az erdőterület is nőtt a legutolsó években. Palugyay I. szerint a fő termények 1852-ben tiszta és kétszeres búza, rozs, zab, árpa, kukorica és speciális növényként a dohány. Ezt nagy méretekben termelték, még elvándorlókat is adó dohánykertészeik voltak. 83 A XIX. század második felében a szegényebb lakosság körében kerti fokhagymatermesztés alakult ki. 84
