Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
Jászboldogháza 1. A megye nyugati határán Jászberény és Szolnok között, élővíztől távol települt. Talaja nagyobbrészt infúziós lösz és homok. Élővizei a Zagyva és a Tápió, éppen érintik a község határainak szélét. 1 Lakóinak száma: 2142, népsűrűsége: 38,7, határterületének nagysága: 9609 kh, lakóházainak száma: 595. 2 2.1458: Boldoghaza 3 , 1484: Bodoghaza 4 , 1550: Bódogház 5 , 1567: Boldogh Zallas 6 , 1657: Boldogháza 7 ,1699: Boldogháza (puszta) 8 , 1960: Jászboldogháza 9 . Mai köznyelvi használatban: Boldogháza. Háromtagú összetétel: a) Jász- (vö.: Bevezető), b) -boldog-: a Boldog-Bódog „gazdag" jelentésű személynévből keletkezett. A név eredetileg viselőjének vagyoni állapotára utalt. A boldog szavunk ismeretlen eredetű. Korai forrásainkban „szent" és „gazdag" jelentése van. Figyelmet érdemel a „Bódít-bódul" igéből való származtatása' 0 , c) -háza: a finnugor eredetű „ház, szoba, épület, sátor" jelentésű, rokon nyelvekben is meglévő birtokos raggal ellátott szóalak. 11 A XIII. századtól megfigyelhető névadási mód a személynév+háza típusú földrajzi név. 12 3. Réz-, bronz-, szarmata-, és népvándorlás kori régészeti anyagok kerültek elő a Csíkos nevű határrészén, s 251 sírós avar temetőt tártak fel. Néprajzi jellegzetességei az alábbiakban összegezhetők: Jászberény tanyavilágából alakult szabályos alaprajzú község. Tanyáin farazatos tüzelős ólak voltak. A községben tornác nélküli házak. Életük egy részében a berényi gazdák fiai lakták és nagygazdák tanyásai. Állandó lakossága kisgazda réteg. Igen fejlett tejgazdasági jellegű tanyai állattartás (szarvasmarha) jellemezte. A földművelés alá volt rendelve az állattartásnak. A termékeket piacozás útján értékesítették. Szokásaik közül a pendzsomok (citerás bálok), húsvéti locsolkodás, névnapok voltak kiemelkedőek. Eleven népdal, ballada és históriás ének, valamint táncélet (citeramuzsikára) jellemezték. 13 4. Valószínűleg eredetileg is jász település. Erre utal a Boldogszállás elnevezés. 1550-ben 26 férfilakosa volt. 14 1567-ben pedig 14 gazda és 2 zsellércsalád lakta. 15 Nem tudni pontosan mikor pusztult el, de a további összeírásokban nem szerepel. 1667-ben említik újra, már ekkor puszta, s Jászberény folytatott Alsószentgyörggyel és Jászladánnyal határpert érte. 16 A XVII. században végig lakatlan volt. 1667-ben végleg Berényhez került, 1699-ben is Berény árendálta, majd megszerezte a redempcióban, csupán Alsószentgyörgy nyert belőle egy kis részt, 2000 kh-at. 17 Lakatlan volt 1746,1766,1799-ben is. 18 Az 1828-as összeírás sem említ itt lakosokat. 19 1852-ben Palugyay I. nem is említi a puszták között, ekkor már Berény szerves határrésze, s bár voltak rajta tanyák, állandó lakossága hiányzott. 20 b) Év 1869 1880 1890 1900 1910 1143 1213 1420 1564 1732 Év 1920 1930 1941 1949 1960 1233 1751 2234 2242 2142
