Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

26 SZOLNOK MEGYE kolaközpontja is volt a területnek. Táplálkozásukat a zsíros, nehéz ételek, pörköltek, száraztészták jellemezték. Szokásaikban a nagypénteki és húsvéti alkalmakat leszámítva az egyházi ünnepeknek alig volt jelentőségük. Inkább a társas élet kapott nagyobb szerepet (disznótor, névnap, keresztelő, lakodalom, munkaalkalmak). Néphitét a kiterjedt pásztorélet miatt a táltos hit, babonás történetek (ördöngös kocsis, tudós pásztor, lélekhit) jellemezték. Jászság: A mai Szolnok megye északkeleti részén, a Zagyva és Tárna folyók volt völgyében települt, egykor önálló közigazgatást és kiváltságokat élvező terület, amely önálló etnikai csoportot alkotott. Ma a régi Jász Kerület területén 15 önálló település van, s a Jászság testébe ékelődik három nem jász eredetű község (Jánoshida, Alattyán, Pusztamonostor). A Jászság északi részén az alán eredetű, iráni nyelvet beszélő, földművelő-állattartó jászok 1241-ben telepedtek meg, mint a befogadott nomád kunok politikai jogot nem élvező, tőlük kulturálisan és etnikailag is elkülönülő segédnépei. A kunok politikai fennhatósága alól Károly Róbert 1323-as kiváltságlevele szabadította fel a jászokat, s ettől kezdve önállóan is hasonló jogokat élveztek, mint a kunok. A magyarországi viszonyok a földművelő-állattartó jászoknak inkább kedveztek, mint a nomád kunoknak, s ezért gazdaságilag gyorsabban megerősödtek, hamarabb megtelepedtek, megkeresztelkedtek és elmagyarosodtak. Beilleszkedtek a magyar települési hálózatba, s feltehetően már ekkor, a török idők előtt, szilárd szerkezetű kertes településeket hoztak létre. A náluk alacsonyabb gazdasági és kulturális szinten álló, tőlük délre lakó kunok helyett Eger és Gyöngyös környékének magyar községeivel tartottak kapcsolatot, s gazdaságilag kihasználták a hegyvidék és az alföld közötti helyzetüket, s széles körű kereskedelmet folytattak. A berendezkedő török is óvta a gazdag vidéket, így lakossága csak megtizedelődött, de teljesen nem pusztult el. A reformáció idején Gyöngyös rendházának vonzásában megmaradt római katolikus hiten az egész terület, csupán az elpusztult, egyébként is kun eredetű Jászkisér vált reformátussá. A török kiűzése után jelentős számú felvidéki (palóc, kisebb mértékben szlovák) költözött be szökött jobbágyként a kiváltságos területre, de ezek rövidesen beolvadtak, s Jászfényszarut leszámítva komolyan nem befolyásolták a Jászság kultúráját. Kiváltságaikat 1702-1745 között elveszítették, s csak a Rákóczi szabadságharc idején élvezték néhány évig. 1745-ben a Jászság a Kis- és Nagykun Kerületekkel együtt Mária Terézia jóvoltából saját pénzén megváltotta kiváltságait (redempció), s 1848-ig jogilag, 1876-ig pedig közigazgatásilag megőrizte különállását. Környezetével szemben a Jászság gazdasági fölénybe került. Sajátos, külön élő nagycsaládi, intenzív állattartó tanyai gazdaságokat hozott létre a XVIII. század utolsó harmadától. A redempciókor megszerzett kiskunsági pusztáit fokozatosan benépesítette, s máshová is anyagilag erős telepes rajokat bocsátott ki (jász-expanzió). Önálló közigazgatása a redemptusokból álló külön, belső tenyészetű értelmiséget fejlesztett ki, akik a földtől, gazdálkodástól nem szakadtak el, benne éltek a közösségek életében, s szervezték annak életét, kialakítottak és megerősítettek egy sajátos jász magatartási formát, amelynek lényege volt a felsőbb hatalmasságok iránti odaadó szolgálat (aulikusság), a jász öntudat (szimbólumok), a jász eredet ápolása. (Lehel, Csörsz mondák ébrentartása, redempció nagyságának tudatosítása), a szigorú munkaerkölcs, a jász nemesi jelleg dokumentálása a környezet felé (nemesi jellegű viselet, kuriális építkezési stílus, közéleti szereplés.) A római katolikus vallás egységesítette a számos szokásukat és a néphitet elevenné tette. A paraszti életforma egyetemessége a társas élet szokásait polgárosultságuk ellenére sokáig fenntartotta.

28 4. Népesedési adatok: Ma Szolnok megye a legegységesebb etnikumú megyék közé tartozik. Nemzetiségek a megye területén nem élnek. S noha a történelem folyamán számos népelem tömbszeriíen is betelepült, bizonyos erők, történeti feltételek erősebbek voltak, s a népesség integrálódott. A honfoglaló magyarság valószínűleg Túrkeve, Mezőtúr, Kunszentmárton környékén szlávokat is találhatott. Legalábbis a földrajzi nevek erre engednek következtetni.

29 Ugyancsak számolnunk kell jelentősebb besenyő népelemmel is az Abád, Tomaj nemzetségek szállásterületén, melynek központja megyénkben Abádszalók, Tomajmonostora térsége volt. Besenyő népelemek