Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

FEGYVERNEK 165 nyegetett ebben a térségben.

82 Fegyvernek alatt volt a „Nagy Büdös Tó", amelyből kiágazott a „Büdös ér", s ezen keresztül a Fegyvernek-kuncsorbai határon Mezőhéken, Mezőtúron át a Tisza vize a Berettyóig szaladt.

83 Ezért volt jelentősége mezőgazdasági szempontból is a vízszabályozásoknak, amelyet elsősorban a Hevesi Tiszaszabályozó Társulat hajtott végre 1847-1848-ban, majd 1856-ban levágta a két nagy, Fegyvernek alatti kanyarulatot. A Fegyvernek-Szakállasi Árvízmentesítő Egylet (1863-1885) építette ki a Fegyverneket védő töltéseket nagy hullámteret hagyva.

84 Az eddig elmondottak érzékeltetik, hogy Fegyvernek határában a vízszabályozásig nem az ártéri gazdálkodás volt a jellemző, de a víz haszna (hal, nád) mégis jelentős szerepet játszhatott a település életében. Ha változott is a gazdálkodás jellege, a szabályozások után, mégsem következett be gyökeres átalakulás s inkább a szántóföldi termelés és a legeltető állattartás volt jellemző. 1796-ban Vályi A. így jellemzi Fegyverneket: „mindenféle természeti adományokkal megáldatott."

85 Nem tarthatjuk ezért véletlennek, hogy az Orczyak, Halierek és más e családokhoz tartozó birtokosok majorsági gazdálkodást honosítanak meg már a korai időszakban. A puszta legeltetése a XVIII. század közepéig még kényszerhelyzet volt. Földet művelő lakosságot ugyanis, a XVIII. század első felében alig toborozhattak, hiszen ekkor az Alföldön kedvező körülmények között és nem majorsági birtokon is megtelepedhetett a lakosság. 1716-ban ezért széledt szét lakossága. 1751-ben a birtokot nyert Kelemen Ádám major épületeket, pásztorházat kezdett építeni. De Haller tisztje sok kellemetlenséget okozott neki, háza fedelét leszedette, pásztorait megverte, így akarta elűzni a frissen birtokba jutott ügyvédet a grófok és bárók birtokáról. 1774-ben per is folyik. A per aktáiból megtudjuk, hogy milyen gazdálkodási rendszer volt ekkor a pusztán. „A fegyverneki pusztában amely földben egyik esztendőben vetés volt, azt más esztendőre parlagnak hagyták és kaszálónak tsinálták, így pihentették a földeket, ahogy az üdő hozta magával." A juhokat reggel és este fejték, a tejből túrót állítottak elő. A gyepet először köles alá törték fel, a következő tavaszon tavaszbúzával vetették be, s csak ilyen előzetes megmunkálás után, harmadszorra került bele őszi vetés.

86 A XVIII. század közepétől tudjuk, hogy itt az uradalom dohányosokat is alkalmazott, tehát volt a gazdaságnak valamilyen intenzív üzemegysége is. 1837-ben Fényes E. így jellemzi Fegyverneket: „igen nagy és gazdag termékenységű puszta, ménessel, marha, juh falkákkal, s dohánytermesztéssel."

87 1852-től a betelepített nagyobb lakosság lehetővé teszi, hogy jelentősebb szántóföldi művelés valósulhasson meg ezen a tájon egyidejűleg a vízszabályozásokkal.

88 Év: 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh szántó 6438 11818 11712 13 293 10368 10 099 9187 rét, kert 3449 1050 1289 601 392 463 782 szőlő 19 76 79 4 1 6 33 legelő 4517 2091 2087 1084 634 953 1212 erdő 55 84 281 48 90 nádas 82 40 1 6 terméketlen 277 412 699 1003 681 894 1090 összesen: 14782 15487 15 921 16 069 12358* 12463 12400 * A község területéből 1950-ben 4415 kh-t csatoltak Örményeshez, 1951-ben a község területéhez 2490 kh-t csatoltak örményesből. Az 1852 és 1879 közötti változás, a szántóföldek növekedése, a rét és a legelő csökkenése az uradalom gazdasági szerkezetének változását, belterjesebbé válását mutatja.