Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

BEVEZETŐ 9 Valamennyi pontban a községek történetének legkorábbi adataira térnek ismételten vissza, s bontják ki a témakört részben időrendi, részben a témakörön belüli összefüggésben. A 10 témakör a következő: 1. A település 1960-ban; Radó S. (szerk.): Magyarország nemzeti atlasza, Szalay J.: JászNagykun-Szolnok vármegye talaja, növénytermelése...., a SZMNA I. kötete földtani térképei, a Térképészeti Intézet által kibocsátott Szolnok megye falitérképe alapján meghatározzuk a település fekvését, talaját, vízviszonyait. Az 1960. évi népszámlálás nyomán közöljük a lakosok számát, népsűrűségét, a határterület nagyságát kh-kban, illetve falvaknál a lakóházak, városoknál a lakások számát is. Ezzel kijelöljük a község helyét, megadjuk azokat az adatokat, amelyekről a következőkben szólni kívánunk. 2. Névalakok, névmagyarázat: a ma ismert, legelső hiteles előfordulással és alakkal kezdjük a névalakok felsorakoztatását. Ezt követően évszámmal eredeti helyesírással adjuk meg a névalak-változatokat. A névalakokat az eredeti forrással vagy az általunk hitelesnek tartott másodközléssel minden esetben azonosítottuk. Néhány esetben azonban nem volt alkalmunk arra, hogy az eredeti átírást ellenőrizzük, s ekkor a névalak etimológiai szempontból lényeges volt, a forrását (másodközlés) megbízhatónak tartottuk, eltekintettünk az eredeti betűhív közléstől. Ilyenkor a jegyzetben közöljük, hogy nem láttuk az eredetit. A névmagyarázatok a legújabb nyelvészeti irodalom felhasználásával készültek. A több részből összetett nevek egyes tagjait külön-külön magyarázzuk. Előfordul olyan eset, amikor a név időközben megváltozik (Mihálytelek-Jásztelek). Ilyenkor - ha szükséges -, mindkét alakot végigkövetjük, ha nem, akkor csak azt a nevet, amelyik a mai szóhasználatban is előfordul. A névalakok elősorolása különben is az első említéstől a mai helyesírással leírt név rögződéséig tart. így a mai névalakot kell magyaráznunk. Van olyan eset, amikor egymásnak ellentmondó etimológiák keletkeztek. Ha eldönthető, hogy melyik a helyes, akkor a helytelen (naiv) etimológiát nem is közöljük. (Pl. Jászfényszaru naiv etimológia: Fényes-szarv, azaz az ezzel azonosított jász kürt. Helyes etimológia: fény: = föveny, homok, szaru = szarv). Meg kell különböztetnünk a naiv, azaz tudományoskodó etimológiát a népi magyarázattól, amikor népmonda, eredetmonda rejlik a népi magyarázatban. (Mihálytelek név eredete.) Megtörténik azonban az, hogy az ellentmondó etimológiák akkor is közlésre kerülnek, ha magunk határozottan állást tudunk foglalni valamelyik helyessége mellett. A közlésnek ilyenkor az az oka, hogy az etimológiát felhasználva megalapozott történeti következtetésekre jut valamelyik szerző, s éppen a történeti adatok valószínűsége nem engedi, hogy elvessük névfejtését. (Kenderes.) Adatainkból kiderül, hogy függetlenül a hivatalos névalak-változatoktól általában a mai szóhasználat azt a névalakot rögzítette, amelyik már a legelső okleveleinkben is előfordult. (írva: Jászdózsa, mai szóhasználatban: „Dósára megyek", első említés 1433: Dósa.) Néhány névalakunknál az összetett név egyik tagja ismétlődik, s ezért nem adtuk meg külön-külön minden községnél magyarázatát, hanem vö. bevezető jegyzettel láttuk el. Az alábbiakban ezeket az etimológiákat közöljük: Jász--: Népnév. Az iráni nyelvekben eredetileg: asy, asi, assi alakokban fordult elő. Jésített változatát az ó-oroszban találjuk meg: Jász, jászü (egyes- és többesszámú) alakban. A magyar jász népnév az ó-orosz alak átvétele. Nálunk személynévként 1318-ban, népnévként 1323-ban tűnik fel először. Már a középkorban használatos volt a jászsági települések megjelölésére a Jász előtag a községneveknél. Következetesen azonban az 1699-es Pentz-féle összeírásban szerepel először. Később a hivatalos szóhasználat rögzíti, de a népnyelv nem (vö. Jászberény, amelyet Birin, Biriny, Berény alakban használnak. A század elején a Névtani Bizottság tette általánossá használatát, de néhány jász község csak az 1920-as években kapja meg véglegesen. (Vö. Melich J.: A jász népnévről. - MTESZ - Szabó L.: A jászok magyarországi betelepedése - OL. U et C. Fasc. 71. No. 4. Conscriptio Jazygum..., 1699.) Kun-: Népnév, Török eredetű: qun „sárga, szőke, fakó" jelentésű szóból. Közvetlen átvétel a török nyelvekből. 1130-1140-ben fordul elő először forrásainkban népnévként. így is használa-