1848-1849 Szolnok megyében. Válogatott dokumentumok (Szolnok, 1979)

350 éves mult és saját korunk tapasztalása, sem a Habsburg ház dynasticus állásának történelmi logicája hinnem nem enged. Ezen törvények Hazánknak nem csak beligazgatási önállását biztosítják, - a mi bár fontos, de még sem minden, mert ezzel oly tartományok, sőt gyarmatok is bírhatnak 's birnak, melyek állami egyéniségre igényt nem tarthatnak; ezen törvények a beligazgatáson kivül, az összes államkormányzatot, a pénz és hadügyeket is világosan beleértve, önállónak, függetlennek és minden idegen avatkozástól mentnek rendelték, 's a királynak nem adtak hatalmat sem a Magyar hadseregnek az Országon kivül alkalmazása körül, sem akár mely más hadügyekben, sem az egész pénzügyben, sem általában az államkormányzat akár mely ágában is a végrehajtó hatalmat, máskép, mint kirekesztőleg a független Magyar felelős Ministerium által gyakorolni. Midőn ezeket saját álláspontom jelzése végett felemlítem, tudom, hogy Önöknek, Kedves Honfitársaim, ujat nem mondok, de még sem teszek haszontalan dolgot, midőn elmondom. Valamint az Amerikai nagy köztársaságban a "függetlenségi nyilatkozatot" tanítják minden falusi iskolában, hirdetik minden egyházi szószékről, proclamálják adott alkalmakkor minden piaczon, bár azt minden gyermek könyvnélkül tudja; ugy kívánom én, hogy Hazánk alapjogai uton-utfélen ismét és ismét hirdettessenek, miszerint azoknak ismerete vérébe menjen át az egész Népnek. Ekkor nem esném kétségbe a jövendő felett. Csak még annyit adok e fejezethez, hogy én tagja, 's az Országgyűlés előtt szóvivője voltam azon független, felelős Magyar Ministeriumnak, mely a Bécsi udvarnak határozottan kijelentette, hogy az összes nemzettel egyetemben változhatlanul el van tökélve az Ország ezen jogaiból, önállásából, egy hajszálnyit sem engedni. - Es a Nemzet megmutatta 48-49-ben, hogy e nyilatkozattal a Nemzet akaratának valánk tolmácsai. Én elveimmel e téren állok. Nekem hazám függetlensége, polgári hitvallásom Istene. - Az Isten nem halt meg, bárha oltára körül a hivek meggyérültek volna is. Az ámítások köde szétfoszlik. A csalódások kiábrándulnak. És a hivek sorai újból meg tömörülnek az oltár körül. -