Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)
• ; Karcag, 1795. március 15, '••.'".''•."' Az éhínséggel küzdő karcagiak Almássy Pál jászkun iőkapitánytól segítséget kémek „Nagy Méltóságú Ur Érdemünk fölött való jó Kegyelmes Urunk Patronusunk. (262) Mit szültek az Egek fejünkre Nagyságodnak Kegyelmessége előtt bőven tudva vagyon; mint hogy pedig áz éhség mindent ki gondoltat az Emberrel, alázatos le borulással esedezünk Nagyságod Kegyelmes szine előtt, hogy ha tovab nem leg alább Esztendeig méltoztattna Nagyságod e mostani nagy szükségünkben életünknek meg tartására 700 forintal Interessé, (263) (mellett vagy pedig egy kevés búzával idejig való várakozásig ezen sub) (264) ide zárt és Varasunk Petséttevel Fundussainkrul (265) meg erősíttetett íráshoz képest Költsön Fej eben Benünkel meg segíteni, vagy pedig az élet araert várakozni méltoztattna Nagyságod Hogy pedig Nagyságodnak terhes foglalatossági kőzött ezen el nyomorodott állapotunkban Lábaihoz borulni bátorkodunk, erre a végső és Utolsó ínségünk próbája kínszerit; mert minek utánna mind Papi mind Világi Renden Levő Urainknál valamint személlyesen, ugy egy mast üzö Könyörgő Levelünkéi Istenkedtünk, reménykedtünk, Üressen el botsajtatunk, es ugyan nyoma nem volt a szanakodásnak. Nagyságos Ur olly végső nyomorodottsagban vagyon dolgunk, mint azoknak, kik a Zajos Tengeri habokkal tusakodnak, ezek is, miis veszedelembe forgunk, es inkább halunk minden nap, hogy sem elünk nem is tudjuk mellyik lélekzetünk légyen az utolsó. Aggódunk, mint a tőrbe esett Madár el hallygattyuk a száraz Nyárnak, es hosszasan tartó kemény sanyarú Telnek miatta Marháinknak el Fogyasztását, mind ezeknél leg nagyobb a rajtunk uralkodó éhség, mellyet dög Halai (266) szokott követni; Mert annyira vagyunk, hogy sokaknak Hétrül Hétre sintsen egy darab kenyerek Házoknal. Örökségünket pedig nem kívánnánk idegen kézre botsajtani mellyet Nagyságod habhatos Atyai Gondviselése mellett nyertünk es mind ez idejig bírtunk, tsak hogy életünket (mennél drágább mintsem) meg tarhassuk, inkább Nagyságodnak örökösen is által adjuk, és engedjük, minek előtte kinszerittessünk mas Hellységbelieknek (kik pusztulásunkat örömmel várják) által adni. És noha illy keserves ínségben helyheztetve Legyünk de tsak a Szörnyű éhei hálástul menthetnénk ki magunkat Nagyságodnak Kegyelmessége mellett, minden ki telhető ügekézettel tehetségünk fölött is azon izzadozunk, hogy a költsönözendő vagy pedig hitelben adandó sumat (267) Interessivel egygyüt örökös hála adó szivei ki fizethessük. Mellyre nézve méltóztassék Nagyságod Kegyességét velük tovab is tapastaltattni, és Postainkat vigasztaló kegyes valaszszal botsajtani. Kik magunkat 262 Pártfogónk 263 Kamata 264 Alább, alant 265 Birtokainkról, telkeinkről 266 Kolera 267 Összeget 79
