Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)

lomát a megyei bizottmányok visszautasították, követelték az 1848-as áprilisi alkotmány visszaállítását és az országgyűlés összehívását. Ugyanakkor ielléptek az Újoncozásokkal szemben, és adómegtagadásra szólították lel a nemzetet. A megyei ellenállással párhuzamosan a városi és falusi tömegek leszaggatták a birodalmi lobogókat, hogy helyükre a nemzeti színűt tűzzék, átmázolták a feketesárga színeket, a német nyelvű feliratokat s a címereket leverték. Elkergették a régi hivatalnokokat, követelték a rendőrség és a zsandárság kivonását az országból. A birodalmi alkotmányban tett engedmények - mely a válságba jutott osztrák abszolutizmus kényszerű engedményeként jött létre - csak az arisztokrácia egy részének a támogatását biztosította Ausztria számára. A nemzeti függetlenségi mozgalmakat nem szerelték le, és az 1861-ben összehívott országgyűlés is visszautasította az októberi diploma alkotmányát. A jászapáti elöljáróság tagjainak lemondásával, illetve annak elfogadásával kapcsolatban a tanácsi jegyzőkönyv további adatokat nem tartalmaz. 76. Kunhegyes, 1863. október 28. A kunhegyesi elöljárók az aszály sújtotta nép megsegítésére a helytartótanácstól segélyt, kölcsönt és munkaalkalmak biztosítását kérik „Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanács! Azon inség mely e jelen év csapásai folytán édes hazánk szivén elterülve ő Cs. Kir. Felsége Apostoli Királyunk jobbágyainak millióit juttatta a kétségbe esés örvényébe, minket a Nagy Kunság egyik városának Kunhegyes községnek lakosait már nem csak anyagi de lelki erőnkben is végkép kimentett. Nem birjuk tovább az áldozatot, melyet részint munkabíró, részint munkaképtelen, tűrni és szenvedni már a végletekig próbált becsületes és szorgalmas vagyontalan lakostársaink fentartására eddig fordítottunk. Nem birjuk tovább a kitartást a nélkülözésben, hogy a csapások folytán megmaradt kevés vagyonunkat megtarthassuk a végre, hogy legszentebb Királyunknak jövőre is adófizető jobbágyai lehessünk. Már rettenetes közelségben látjuk az irtózatos jövőt, midőn a segély hiány miatt felbomlik a társadalmi rend, s a kenyérért kiáltó tömeg öszszezavarja az egyéni jog fogalmát. Jó Királyunk atyai szive meghasadna, ha népeinek csak egy parányát is éhen halni vagy a társadalmi rend felforgatása közt elvérzeni látná. Annálfogva a legalázatosb jobbágyi hódolattal, s mély esedezéssel járulunk a Nagy Méltóságú Magyar Kir. Helytartó Tanács kegyes szine elé, méltóztassék 1-ör munka nem biró vagyontalan néposztályunk számára segélyről. 2-or munkaképes, s dolgozni tudó és akaró vagyontalan osztályunk számára munkatérről. 3-or Azok részére, kik megmaradt kevés vagyonukat csak is pénztőke befektetése által menthetik meg kölcsönről a legkegyelmesebben gondoskodni, s kijelölni a módot és eszközt, mely által mind 3 osztályra nézve az életmentő segély nem csak remélhető de megnyerhető is lenne. Melv alázatos esedezésünk után jobbágyi hódolattal öröklünk Nagy Kunhegyesen 1863. octcbcr 28. 114