Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

A gyár I.A.015/B beruházási egységszám alatt111 épült meg az előzetesen tervezett 93 millió Ft keretösszegből (a teljes beruházás pénzügyi ütemterve 173 millió Ft volt). Kapacitása napi 200 tonna, évi 72 ezer tonna 100%-os kénsav és napi 500 tonna, évi 180 ezer tonna 16%-os szuperfoszfát volt. Az üzem más iparágakkal vertikális összefüggésben nem állt.112 A gyár kizárólag a belföldi igények kielégítésére kezdte meg a termelést, mert a kénsavra szüksége volt a vegyiparnak, a műselyem- és műrostiparnak, az ásványolaj iparnak, a vasipamak és a gyapjúiparnak is. Az itt előállított oleumra a robbanóanyag ipar, a gyógyszeripar, a vegyipar és a nyersolaj finomító ipar tartott igényt.113 114

A beinduló új gyárban dolgozóknak sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Az addig Magyarországon ismert ólomkamrás gyártási eljáráshoz képest jóval modernebb francia eljárással termelt ugyan a gyár, azonban éppen ebből adódóan jellemző volt a tapasztalatlanság és a szakértelem hiánya. Mindehhez hozzátartozott a laza technológiai fegyelem, a tervszerűtlenség és a kapkodás. Ráadásul a beinduló új gyártól - a népgazdaság kénsavéhsége miatt - mégis rögtön teljes kapacitású termelést vártak el ahelyett, hogy ésszerűen, megfelelő ideig próbaüzemet biztosítottak volna. Komoly emberi erőt kívánt az anyagmozgatás, hiszen a szovjet nyersanyag mégsem a kikötőbe érkezett (amely ki sem épült, a darupályával egyetemben), így a vasúti kocsik kiürítése után a piritet talicskával vagy csillével kellett a felhasználási helye felé szállítani. Jellemző, hogy az új gyárban nem jó lejtéssel építették ki a gyűjtőcsatornákat, így a keletkező szennyvizet vagy a kiömlő savat seprűvel kellett a megfelelő irányba terelgetni. A kiömlő sav többszöri újrabetonozást tett szükségessé. A berendezések állaga rendkívül gyorsan romlott. A kénsavüzem „A” oldalán 1955 végéig ötször, „B” oldalán - amelyet 1953. január 8-án adtak át - háromszor kellett generáljavítást végezni. 114 A gyárban gyakoriak voltak a balesetek, üzemzavarok: ilyenkor a dolgozóknak sűrű kén-dioxid gázban kellett dolgozniuk, amiben látni is alig lehetett. Idővel azonban a dolgozók „megtanultak kis levegőt venni”. A leggyakoribb hiba talán egy gép „kartörése” volt, amit csak úgy lehetett kijavítani, ha a kb. 1000°C-os kemencébe bemászott egy lakatos azbeszt

111 A nehéziparon belül a vegyipar kapta az „I” kódot. A Szolnoki Kénsavgyáron kívül „IA” betűkkel kezdődött a Péti Nitrogénművek, a Borsodi Kokszoló, a Hungária Vegyiművek, a Krypton, az Oxygéngyár és a Budapesti Kénsavgyár beruházásainak tervcíme is. MNL OL OT TŰK XIX-A-16-b. 136.d. 174. p.

Uo. 200-203. p. Tervezési feladat kidolgozása. Ea.: Dr. Párkány Jenő, Birtalan Lajos.

1,3 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. 45.d. 631. p.

114 KATONA ZS. - PRÓDER I. 2011. 23-27. p.

49