Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VI. A III. ötéves tervidőszak (1966-1970)
24. számú táblázat: Az alföldi megyék népességének %-os megoszlása népgazdasági ágak szerint (1949-1970) Terület Ipar, építőipar (%) Mezőgazdaság (%) 1949 1970 1949 1970 Bács-Kiskun 10,8 28,1 70,8 49,3 Békés 13,6 26,4 68,1 49,9 Csongrád 13,8 29,2 68,2 48,8 Hajdú-Bihar 8,9 27,4 76,1 52,2 Szabolcs-Szatmár 10,9 27,5 72,4 46,5 Szolnok 15,2 33,9 64,1 41,2 Magyarország 23,1 41,5 49,1 28,7 Forrás: Az 1949. és az 1970 évi népszámlálások. Rátérve a Szolnok megyén belüli viszonyokra, itt is világosan kirajzolódik az 1949 és 1970 között lezajlott nagyarányú társadalom átalakulási folyamat. A fentebb már elemzett okok miatt a társadalmi átalakulás folyamata még drasztikusabbnak tűnik, amennyiben azt nem a népesség, hanem az aktív keresők adatai alapján vizsgáljuk. Az aktív keresők arányát tekintve 1970-re Jászberényben már abszolút többségben voltak az ipari-építőipari dolgozók: abban a városban, amelyet két évtizeddel korábban a megyei sajtó is elmaradott, vidéki „parasztvároskának” titulált, ahol az emberek gyárkéményt sem láttak még. Érdekes, hogy az ipari-építőipari aktív dolgozók aránya szerint Szolnok az első helyről a harmadik helyre szorult, hiszen Jászberény mellett még Törökszentmiklós is megelőzte. Viszont továbbra is Túrkeve maradt a leginkább mezőgazdasági jellegű település. 288
