Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VI. A III. ötéves tervidőszak (1966-1970)
Érdekes, hogy az alföldi viszonylatban már erősen iparosodottnak számító Jászberény sem tudta megtartani minden lakóját és egy évtized leforgása alatt több mint félezerrel csökkent a népessége. Dinamikus (25%-ot meghaladó) népességnövekedést produkált viszont a megye legerősebb ipari gócpontjának három települése: Szolnok, Martfű és Cserkeszőlő, de - Szolnok közelségének köszönhetően - Törökszentmiklós városa is tényleges szaporodást ért el, ellentétben a megye másik öt városával. A speciális helyzetben lévő Martfű népessége egyetlen évtized alatt 46%-kai, a két szocialista évtized során összesen 225%-kai növekedett. Alföldi összehasonlításban megállapítható, hogy öt megye népessége jelentősen csökkent a szocialista periódus második évtizedében. Még a Szolnok megyeinél is nagyobb népességcsökkenés volt tapasztalható Békés és Hajdú-Bihar megyében, míg Bács-Kiskun és Csongrád megye valamelyest kevesebb lakót veszített Szolnok megyénél. Az egyetlen alföldi kivétel Szabolcs-Szatmár megye, ahol a kiemelkedően magas természetes szaporodásnak köszönhetően kevéssel tovább növekedett a / / / 609 nepesseg szama. Az alföldi megyeszékhelyek közül 1960-1970 között Szolnok fejlődött a leggyorsabban. Lakossága közel 27%-kai növekedett és elérte a 61.500 főt. Utóbbi növekedési ütem országos viszonylatban is kiemelkedő, hiszen ezt az ütemet csak Dunaújváros, Székesfehérvár vagy Pécs szárnyalta túl. Szolnok, amely ekkor a 11. legnépesebb városa volt Magyarországnak, azon kevés alföldi városok közé tartozott, amelynek fejlődésére az agrárvárosok sajátosságai a legkevésbé voltak jellemzőek. A város viszonylag kis területe következtében a mezőgazdaság már nagyon régen nem játszott olyan nagy szerepet a város gazdasági szerkezetében, mint a nagyhatárú alföldi agrárvárosoknál általában. A gazdasági élet gerincét elsősorban a vasúti forgalom és az ipar képezte, így viszonylag kevés mezőgazdasági munkaerőt kellett belsőleg átstrukturálnia. Minden új ipari munkahely megteremtése külső munkaerőt igényelt, ennek következtében hihetetlenül megnőtt a város vonzereje az iparban szegény nagykunsági városokra.609 610 Szolnok ’60-as évekbeli rohamos gyarapodása során fogalmazódott meg a város vezetői, valamint a tervezőintézetek, országos szervek részéről a „Szolnok 100 ezres város lesz” koncepciója. A VÁTI 1969-ben elkészült anyaga szerint a városban az ezredfordulóra már 100-120 ezren laktak volna.611 609 Az 1970. évi népszámlálás adatai alapján. 610 ZOLTÁN Zoltán: Az Alföld urbanizációja. In: Zoltán Z. 1980. 156. p. 611 HEGEDŰS József - TOSICS Iván: Városfejlesztés és lakáspolitika Szolnokon. In: Alföldi tanulmányok, 1988. XII. kötet. MTA Regionális Kutatások Központja, Alföldi Kutatócsoport. 207-208. p. 285
