Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VI. A III. ötéves tervidőszak (1966-1970)
100 millió Ft-tal, 373 millió Ft-ra növekedett az eredetihez képest a beruházási összeg is. Kisebb gondok a TVM új lengyel kénsavüzemének és a Kiskörei Vízlépcső I. ütemének építkezéseinél is akadtak. A jelentés mellé egy térképet is mellékeltek, amely a folyamatban lévő egyedi nagyberuházások megyénkénti megoszlását mutatta. Ebből kiderül, hogy az Alföldön a legjelentősebb beruházások Csongrád megyében folytak (döntő részben a bányászat terén), utána viszont Szolnok megye következett: itt a beruházási összeg jó 3/4-ét a vízgazdálkodás vitte el (Kisköre), ezen kívül pedig a vegyipar és az építőipar terén folytak komolyabb munkálatok. Ha az egész országot vesszük szemügyre, akkor a legnagyobb volumenű beruházások a „szokásos” helyeken, így Pest, Borsod, Heves, Veszprém, Komárom, Győr-Sopron és Baranya megyékben folytak, míg Vas, Zala, Somogy és Tolna megyék területén ekkor gyakorlatilag szünetelt a beruházási tevékenység.582 2.5. Adalékok a társadalmi viszonyokról és a lakáshelyzetről Az 1968. március 5-én lezajlott megyei párt VB ülésén az illetékesek pozitív fejleményként számolhattak be arról, hogy a megye népességének csökkenése végre mérséklődött és az akkori előzetes számítások szerint 1967-re meg is állt. A vándorlási különbözet sokáig negatív egyenlege is erőteljesen csökkenő tendenciába váltott át, emellett pedig a természetes szaporodás emelkedése is megindult. Növekvő mértékű népességcsökkenést egyedül csak a jászberényi járásban regisztráltak, miközben Szolnok városának népessége továbbra is erőteljesen növekedett és már elérte a megye lakosságának 13,4%- át.583 Ha lassan is, de nőtt a női munkavállalók száma, viszont elgondolkodtató tény volt, hogy a kiközvetítésre jelentkezett közel 20 ezer főből csupán 60% vállalt munkát: emiatt el kellett ismerni, hogy „a foglalkoztatottság növelésének feltételei csak bizonyos mértékig adottak ”,584 Ezzel gyakorlatilag elismerték, hogy a Szolnok megyében elindított - az eddigieken túl 4 nagykun várost és 2 községet érintő - iparosítási programnak az aktuális tervidőszakban addig alig volt kézzelfogható eredménye, pedig a hivatalos ideológia az iparosítás egyik legfőbb céljának a foglalkoztatási gondok megoldását, ezen keresztül pedig a MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. Isz.: 00180/1/1969. A folyamatban lévő beruházások helyzete. 1969 májusa. Jelentés a GB részére. 5-27. p. Az 1960-as évtizedben Szolnokon az állandó jelegű vándorlás évi 2200 főt, az ideiglenes vándorlás pedig évi 4500 főt tett ki! Ezzel az alföldi megyeszékhelyek között - a lakosságszámhoz viszonyítva - mindvégig Szolnokon volt a legmagasabb a bevándorlók aránya. Forrás: LUKÁCS Pál: Szolnok város társadalmi mobilitásának főbb vonásai a felszabadulás óta. In: Jászkunság, 1971. 1-4. sz. 21. p. 584 MNL OL M-KS-288-24/1968/14. ő.e. 6-8. p. 271
