Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VI. A III. ötéves tervidőszak (1966-1970)
Az egymás mellett előforduló munkaerőhiányon és munkaerő-feleslegen túl tovább színesítette a munkaerőpiaci helyzetképet, hogy ezekben az esztendőkben megkezdődött - az igaz, viszonylag kis létszámú - munkaerő kiszervezése a Német Demokratikus Köztársaságban történő munkavégzésre: 1967 őszén 60 fő, 1968 tavaszán pedig 80 fő mehetett ki az NDK-ba munkavégzés céljából, többségükben az itthon is keresett szakmunkások. Érdekesség, hogy 1968. január 1-jével a megye két vállalatánál is bevezették a csökkentett munkaidőt580 (KÖTIVIZIG, BMG Törökszentmiklósi Gyáregysége).581 1969 májusában az OT jelentést készített a Gazdasági Bizottság részére a III. ötéves tervidőszak folyamatban lévő beruházásainak helyzetével kapcsolatban. A jelentésből kiderült, hogy a beruházások országszerte továbbra is jelentősen elhúzódtak: „az új gazdasági mechanizmus hatása a beruházási folyamatban lassúbb kibontakozású, mint a gazdasági élet egyéb területein ”, A beruházások 42%-a (38 db) az eredetileg tervezett időpontnál legalább egy évvel később fejeződött be, de néhány beruházásnál a kivitelezés elhúzódása a 3 évet is meghaladta, pedig a legtöbb esetben az eredetileg tervezett kivitelezési időtartam is meglehetősen bő volt. 1969-ben Magyarországon a beruházások átlagos megvalósítási ideje (általában 4-6 év, de 2 és 8 év is előfordult) továbbra is meghaladta a nemzetközi normákat. A komoly elmaradások, áthúzódások egyik oka az volt, hogy maguk a beruházók is csak igen kevéssé voltak anyagilag érdekeltek a kivitelezés gyorsításában, de általános volt az építkezéseknél a létszám- és anyaghiány, a technológiai berendezések szállításának és szerelésének késedelmei és a fő- és kiegészítő berendezések konstrukciós hibái. A legjelentősebb elhúzódó beruházások közé sorolták a Szolnoki Épületelemgyár esetét is, amelyet a kormány 4000/1967. számú határozatában 1968-as befejezéssel írt elő, ennek ellenére az építkezés 1969 tavaszán még csak 77,5%-os készültségi fokú volt. Ennél az építkezésnél közel Az MSZMP IX. kongresszusa adott elvi lehetőséget az ipar területén a munkaidő csökkentésére. Az új törvényes munkaidőt általában heti 44 órában kellett megállapítani, ám a csökkentést a vállatoknak saját erőforrásaikból kellett fedezni. A vállalat saját hatáskörében dönthetett arról, hogy a napi vagy a heti munkaidőt csökkentett-e. A vállalatok döntései azonban csak akkor léphettek életbe, ha a felügyelő szerv (minisztérium vagy tanács) a csökkentés bevezetéséhez hozzájárult. Forrás: Az MSZMP Központi Bizottságának határozata a gazdasági mechanizmus reformja előkészítésének helyzetéről és a harmadik ötéves terv megvalósításának feladatairól. 1967. június 22. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1967-1970. Kossuth Kiadó, Bp., 1974. 85-86. p. 581 MNL OL M-KS-288-24/1968/41. ő.e. Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának jelentése a munkás- és alkalmazotti létszám alakulásáról az 1968. év I. negyedévében. 1968. április 24. 157-158. p. 270
