Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
I. Előzmények
A hároméves terv megyei építkezései komoly építőanyag hiánnyal voltak kénytelenek szembenézni, noha a megye területén több téglagyár is üzemen kívül állott. Ezért a Népgazdasági Tanács Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében működő Gazdasági Albizottsága 1949. április 1-jén megtartott ülésén határozatot hozott, hogy vegyék nyilvántartásba a megye területén lévő összes téglagyárat úgy, hogy megállapítható legyen: melyik téglagyár működik egyáltalán és kinek a kezelésében van? Amennyiben pedig egy-egy téglagyár nem üzemel, mekkora összeg szükséges a beindításukhoz? A beérkezett jelentések alapján a hónap végére kiderült, hogy a megye területén összesen 9 téglagyár állt üzemen kívül,25 amelyek döntő többsége kisebb összeg befektetésével beindítható lett volna. A Gazdasági Albizottság 1949. április 30- án kelt határozatával a tulajdonosokat felszólította, hogy „a tervgazdálkodás érdekében” záros határidőn belül üzemeljék be a gyárakat. Mindezen túl a Polgári Társulati Alap kezelésében lévő tiszaföldvári téglagyárnál az üzemszüneteltetés miatt vagyonfelügyeleti vizsgálatot rendeltek el, ugyanis - ahogyan a korabeli iratokban szerepel - itt 98%-ban 50-60 hold földbirtokkal rendelkező kulákok befolyása érvényesült, akik a kis költség ellenére sem akarták a gyárat üzembe helyezni. A felsőbb szervek az ügyben szabotázst sejtettek és előrelátóan gondoskodtak arról, hogy a vizsgálatot „osztályhű szakemberek” végezzék el.26 A későbbi fejlemények fényében a hároméves terv időszaka még a kisiparosok működésének fénykoraként is értelmezhető, noha már ekkor megindult ellenük a politikai hadjárat. Az MDP Államgazdasági Bizottsága 1949 szeptemberében figyelmeztetett arra, hogy „a szocializmus építésével ellentétes irányú folyamat” a munkaerőnek a gyáriparból a kisiparba való áramlása, amely ekkor országosan jellemző tendenciaként jelentkezett. A jelenség okaként a kisiparosok által az alkalmazottaknak fizetett magasabb munkabért jelölték meg, amelyet azok adóeltitkolással és gyakori „zsebbe fizetéssel” értek el. Ráadásul gyakran az állami üzemek látták el megrendeléssel a kisipart. Az ülésen „a munkásokat elcsábító kisipar” ellenében egy intézkedéscsomagról hoztak döntést. Ebben az állt, hogy a gyáriparban a kisiparnál kedvezőbb bérfeltételeket kell kialakítani és a jövőben a gyárak csak a legkivételesebb esetben adjanak ki munkát a kisipar felé, ahol a A nem üzemelő téglagyárak közé tartozott a Bohn-féle téglagyár Szolnokon, valamint egy-egy téglagyár Jászkiséren, Jászapátin, Kunmadarason, Dévaványán, Fegyverneken, Tiszaföldváron, valamint 2 téglagyár Kunszentmártonban. A fenti üzemek egy kivételével magánkézben voltak. MNL OL XIX-A-19-ab. 12.d. A Népgazdasági Tanács (1949-1952) Gazdasági Albizottságának iratai, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye. Az 1949. április 1-jénés április 30-án lezajlott ülés jegyzőkönyve és határozata. 18
