Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
I. Előzmények
gazdasági profilhoz illő iparosodást, egyfajta mezőgazdasági iparosodást tűztek ki célként maguk elé.18 Az már más kérdés, hogy az a modernizációs út, amelyet az alföldi városok adottságaikból kiindulva a maguk számára a legjárhatóbbnak tartottak, nem felelt meg a hároméves terv céljainak kialakításában döntő szerepet játszó munkáspártok elképzeléseinek, törekvéseinek.19 A II. világháború komoly pusztítást hagyott maga után Szolnok megyében is. Az elpusztított infrastruktúrának csak egy részét sikerült helyreállítani a hároméves terv kezdetéig. 1946-ban például a megye 111 kisebb-nagyobb ipartelepe közül 28 nem működött és a megye ipari termelése is csak töredéke volt a háború előttinek. Súlyos problémát jelentett a munkanélküliség is, amelyen a hatóságok ár- és belvízvédelmi munkálatokkal, középületek renoválásával, csatornatisztítással, töltésjavítással és tereprendezési munkálatok meghirdetésével igyekeztek javítani. A közmunkák terén a legjelentősebb eredményeket a leginkább elpusztított megyeszékhelyen sikerült elérni. Itt mintegy ezer lakóház lett rommá vagy vált teljesen lakhatatlanná, a vasútállomáson pedig egyetlen ép vágány vagy váltó sem maradt a korabeli híradások szerint. Az MKP már 1947 elején megkezdte kampányát a megyei hároméves terv mellett. 1947 februárjában a főispán 21 szakbizottságot állított fel a megyei terv előkészítésére: a tervjavaslatok között több megvalósítható és számos irreális elképzelés is napvilágot látott. Az ipari célú beruházások előirányzatait jobbára központi szervezésben állították össze. A tervek között többnyire a megye adottságainak megfelelő beruházások szerepeltek: ilyen volt pl. a Kisújszállásra tervezett hús- és gyümölcskonzerv üzem felállítása, vagy a Jászberénybe megálmodott zöldségszárító- és konzervgyár, illetve egy gyapjúmosó-, valamint kender- és lenfeldolgozó üzem létrehozása is, amelyek nagyszerűen idomultak a mezőgazdasági iparosodást célként kitűző elgondolások közé. Végül a megye 200 millió forintot kitevő összes beruházásai közül az ipari jellegű beruházások az országoshoz viszonyítva jóval kisebb súllyal szerepeltek és a fenti könnyűipari és élelmiszeripari telepek sem valósultak meg. Jellemző, hogy a megyeszékhely, Szolnok városa kapta a megyei beruházások közel negyedét (44,7 millió Ft), de ebből az iparra mindössze 4 millió Ft-ot költöttek, amely még a beruházási Az alföldi agrárvárosok ekkor - hasonlóan Ruisz Rezső 1930-as években megfogalmazott elméletéhez - a saját természetes adottságaikhoz igazodó, a helyi mezőgazdaságot és a telepítendő ipart összhangba hozó fejlesztésről álmodtak. Vö. RUISZ Rezső: A magyar városok iparosodása. Adalékok az ipari decentralizáció kérdéséhez. Statisztikai Közlemények, 95. 1. sz. 1943. Budapest székesfőváros házinyomdája, Bp. 19 BELÉNYI Gy. 1996. 77-81. p. 16
